Hajdú István

* Tornalja, 1963. ápr. 20. / író, újságíró

A kassai Magyar Tannyelvű Ipariskolában érettségizett 1982-ben. Világosítóként dolgozott a kassai Thália Színházban (1986– 1989), majd a Szlovák Filmvállalat technikai munkatársa lett (1989–1992). Volt a Szabad Újság szerkesztője (1992–1994), illetőleg 1995 és 1997 között szabadfoglalkozású író, 1995-től 1996-ig a Gömöri Hírlapot szerkesztette, 1997-től a Fundament Polgári Szervezet programszervezője.

1983-tól rendszeresen publikál. Részt vett az Iródia mozgalomban. Versekkel kezdte pályáját, ám hamar áttért a széppróza műfajaira. Novelláit, elbeszéléseit, filmnovelláit, karcolatait a tudatáram groteszk vagy abszurd kivetülése jellemzi, olykor a szürrealizmusra jellemző automatikus írás poétikus gesztusait idézve. Írásművészetének hangsúlyos eleme a titok, az elidegenedés és az elidegenítés, az identitások képlékenysége, az emberi kapcsolatok intézményesülő képmutatásának bírálata, mechanikussá válása.

Művek: A púpos, elb., Dsz. 1992; Földi beszéd, elb., 1996; Hadonászó emberek, elb., Somorja 2001.

Irodalom: Duba Gyula: „Beleharapott a létbe”, ISZ 1995/9; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., 2001; Kocur László: A púpos földi beszéde (Hajdú Istvánról), Szőrös Kő 2001/6; Csanda Gábor: Szerepcsere, ÚSZ Könyvjelző 2002/4.

Cs. Z.