* Pozsony, 1909. szept. 13. – † Budapest, 1969. jan. 20. / újságíró, történész
Fiatalon került Bp.-re, a középiskola elvégzése után villanyszerelő lett. A mo.-i kom- munista ifjúsági szervezet tisztségviselője volt. Börtönbüntetésre ítélték, majd visszatoloncolták Po.-ba. 1936-tól a Szlovákiai Magyar Fiatalok Szövetségének országos titkára, 1936 második felétől a Magyar Nap munkatársa, 1937-től általános szerkesztője és felelős szerkesztőjének helyettese volt. 1939-ben internálták, megjárta Dachau, Buchenwald, Auschwitz táborait. Megpróbáltatásait az Élet a halál földjén (1959) c. kötetében írta le. 1946–1954-ben a Szabad Nép munkatársa, 1956-tól az MSZMP Párttörténeti Intézetének az alkalmazottja volt. 1945 után elítélte a csehszlovákiai magyarok jogfosztását, s az elsők között reagált Fábry Zoltán A vádlott megszólal c. művére (Szabad Nép, 1947. febr. 9.).
Művek: Ellenforradalom Magyarországon, Bp. 1956, 1958; Párizs, Madrid, Bécs. A Komintern egység- politikája 1933–1937, Bp. 1968.
Irodalom: Fábry Zoltán: Stószi délelőttök, Po.–Bp. 1968;Vass Henrik: B. O., Párttört. Közl. 1969; Var- ga Rózsa: Keressétek, ami összeköt…, Po.–Bp. 1971.
F. Z.
