* Vágdebrőd, 1744. július 19.198 – † Pest, 1821. december 8. / jezsuita szerzetes, egyetemi tanár
1762-ben Komáromban lépett be a jezsuita rendbe. 1765-ben Győrben házitanítóként tevékenykedett, 1766-ban grammatikát oktatott Eperjesen. 1767–1768-ban a kassai jezsuita akadémián bölcseletet tanult, 1769–1771-ben Nagyszombatban grammatikát oktatott. 1772–1773-ban Grazban házitanító volt, itt érte a jezsuita rend feloszlatásának a híre. Ekkor került a bécsi Pázmáneumba és az egyetemen teológiát hallgatott. 1777-ben a teológia doktora lett és pappá szentelték és az esztergomi érsekség papja lett. 1787-től a pécsi teológiai akadémián történelmet oktatott, 1796-ban a pesti egyetem tanára lett, ahol 1809-ig a történelmi tanszéken tevékenykedett. Előadásai nyomtatásban nem jelentek meg, kéziratait a budapesti Széchényi Könyvtárban őrzik. A legterjedelmesebb Magyarország történetét taglalja egészen az 1526-os mohácsi vészig. Historia Literaria Hungarorum c. művében a magyarországi irodalom és kultúra személyiségeivel és intézményeivel (iskolákkal, nyomdákkal, könyvtárakkal stb.) foglalkozik a XVII. sz.-ig bezárólag.
