* Serke, 1862. augusztus 15. – † Cegléd, 1944. október 19. / pedagógus, irodalomtörténész

Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Rimaszombatban folytatta, Sárospatakon teológiát hallgatott. 1889- ben a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. Karcagon, Rimaszombatban, Kisújszálláson, végül 1894-től Debrecenben tanár, majd a debreceni ref. kollégium fiúgimnáziumának igazgatója, 1929-ben mint c. főigazgató nyugdíjba ment. Társszerkesztője a Sárospataki Ifjúsági Közlönynek (1884–1886), szerkesztette az Őrállót (1895), a Debreceni Lelkészi Tárt (1902–1904), az Országos Református Tanáregylet Évkönyvét (1902–1920). A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt, ide elsősorban történelmi tárgyú szócikkeket írt. Elbeszéléseket és verseket is publikált. 1902-től az Országos Ref. Tanáregylet főtitkára, 1927-től társelnöke volt.

Főbb művei:
Károlyi Gáspár élet- és jellemrajza, 1890);
Az ó-klasszikai költészet nevelő hatása, 1896;
Tompa Mihály, a költő-pap, 1901;
Műveltségi állapotok, főként az iskolázás Debrecenben a reformáció korában, 1924;
A debreceni református kollégium tanárai és kiválóbb növendékei. 1549–1925, 1926;
A protestantizmus Magyarországon, 1927;
Zwingli és a magyar reformáció, 1932.