* Érolaszi, 1875. március 18. – † Budapest, 1945. január 13. / növényfiziológus, biológus, egyetemi tanár

Tanulmányait a debreceni gazdasági tanintézetben kezdte, majd a párizsi Sorbonne-on folytatta, ahol 1901-ben szerzett doktorátust. Utóbb itt, majd a budapesti egyetemen fizikát, kémiát és matematikát hallgatott. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve szőlészeti felügyelő, majd 15 évig, 1904–1919 között a selmecbányai Főiskola növénytani tanszékének tanára. Jelentős érdemeket szerzett a tanszék mellett szervezett kutatóintézet létrehozásával és Sopronba való áttelepítésével (1919). Soproni éveiben többször is tapasztalnia kellett, hogy ellenségei gátolni igyekeznek munkáját. 1933-ban nyugdíjazták, de a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karának megalakításakor (1934) kinevezték a növényélettan és -kórtan tanárává. Pályája kezdetén főleg szőlészeti kérdésekkel (a filoxéra elleni védelemmel), később pedig elméleti biológiai kutatásokkal, ill. növényfiziológiával és mikrobiológiával foglalkozott. Az életjelenségek lefolyásának matematikai összefüggéseit kutatva a biofizika alaptörvényeinek meghatározására törekedett. Ennek során a zöld növények és egysejtűek életjelenségeinek (táplálkozás, növekedés, szaporodás) leírására elméletileg levezetett és kísérletileg igazolt matematikai formulákat állapított meg. Selmecbányán több tankönyvet is megjelentetett (pl. Fák anatómiája,
1908; Növénykórtan, stb.).

Főbb művei:

Az élőlények fejlődése szabályosságának magyarázata (Mathem. és Term. tud. Ért.) 1928;
Erläuterungen der Gesetzmässigkeiten im Ablaufe der Lebenserscheinungen lebender Wesen I–IV. (Mitteilung,
Mathem. u. Naturw. Berichte aus Ungarn), 1929–1935);
Az aperiódusosan csillapított harmonikus rezgőmozgás szerepe az életjelenségeknél (Erdészeti Kísérletek), 1929.