* Tápióság, 1876. augusztus 31. – † Sopron, 1961. november 1. / gépészmérnök, műegyetemi tanár

Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1898-ban. 1901-ben a selmecbányai Akadémián Hermann Emil tanársegéde, 1907-ben uo. a mechanika tanára, majd több ízben rektor. 1919-ben a főiskolával Sopronba távozott, és 1934-ben a főiskola egyetemi rangra emelésekor műegyetemi tanárrá nevezték ki. Félszázados tanári működése alatt mechanikát, szilárdságtant, gépészeti iparműtant, vasszerkezeteket, erdészeti géptant és kohógéptant adott elő. Több mint száz, a technika legkülönbözőbb ágazatába tartozó tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

Főbb művei:
Erdészeti géptan, 1907;
Grafosztatika és vasszerkezetek, 1910;
Szilárdságtan, 1927;
Hidraulika, 1946.