* Rozsnyó, 1770. június 29. – † Sárospatak, 1841. július 23. / statisztikus, geográfus,
tanár, az MTA levelező tagja (1834)

Anyai nagybátyja Cházár András (Jólész) volt. Tanulmányait Dobsinán, Rozsnyón, Késmárkon és Pozsonyban végezte, majd 1792-től 1794-ig a jénai egyetemen teológiát hallgatott. Hazatérte után Iglón, Csetneken, 1809–1811-ben Lőcsén, Besztercebányán, Sopronban és Karlócán tanított. Ezekben az években többször is kivívta a bécsi udvar rosszallását. 1825- től a sárospataki kollégiumban természetrajzot, gazdaságtudományt, német, magyar és római irodalmat tanított. 1830-tól a szarvasi gimnázium tanára volt. 1838-ban nyugalomba vonult. Egyik elindítója volt a magyar nyelvű statisztikai országleírásoknak, munkájának egyik folytatója Fényes Elek volt. A műveiben található adatok és jellemzések saját tapasztalatain és megfigyelésein is alapulnak, kritikus és nyíltan bíráló stílusa (és modora) azonban sok ellenséget szerzett számára. Az MTA 1834. november 8-án levelező taggá választotta. Több értekezése jelent meg a Felsőmagyarországi Minervában. Latinul, magyarul és németül egyaránt publikált. Számos tanulmánya kéziratban maradt (Az én paradoxonaim, 1831; Értekezés az ember rendeltetéséről, 1836; Az ember képzésének akadályairól, 1836; A philosophiáról, 1838).

Főbb művei:
Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékének legújabb statistikai és geographiai leírása, 1819 (németül: 1832);
A mezei gazdaság philosophiájának szabásai szerint okoskodó és munkálkodó gazda, 1833.