Decsy Sámuel

* Rimaszombat, 1742. január 2. – † Bécs, 1816. január 25. / orvos, író, szerkesztő

Pozsonyban és Sárospatakon kezdte iskoláit, majd külföldön: németországi és hollandiai egyetemeken végezte tanulmányait. Doktori oklevelet szerzett, ezt követően Bécsben telepedett le és élt haláláig. 1793-tól 1816-ig Bécsben szerkesztette a Magyar Kurirt és melléklapját, a Magyar Muzsát (1798-tól Pánczél Dániellel). Egyike volt azoknak, akik sokat fáradoztak a magyar kulturális élet, a nyelv, az irodalom és színjátszás fellendítésén. Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom
támogatására fordította. Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt.

Főbb művei:
Osmanografia, azaz a török birodalom természeti, erkölcsi, egyházi, polgári s hadi állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak summás leírása I–III., 1788–1789;
Pannoniai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv, 1790;
Magyar Almanak, 1794, 1795. és 1796. esztendőre I–III., 1793–1795;
A mezei gazdaságot tárgyazó jegyzések I–II. (Pánczél Dániellel), 1800–1801;
Egyiptom históriája, 1811.