* Pozsony, 1877. február 9. – † Budapest, 1914. január 29. / jogtörténész, egyetemi magántanár
A pozsonyi jogakadémia és a budapesti egyetem elvégzése után 1900-ban jogi doktorátust szerzett. 1904-től bírósági jegyző, majd bíró, 1912-től a budapesti egyetemen magántanár. Jogtörténeti tanulmányai mellett ő fordította le németre Timon Ákos Magyar alkotmány- és jogtörténet c. munkáját (Berlin, 1904).
Főbb művei:
Az örökös főrendiség eredete Magyarországon, 1900;
A Hármaskönyv jogforrástana, 1902;
A pragmatica sanctio és a házi törvények, 1903.
