Weber Sámuel

* Poprád, 1835. március 26. – † Szepesbéla, 1908. május 18. / evangélikus lelkész, helytörténész,
Tátra-kutató

Apja Poprád város polgármestere, öccse Weber Rudolf néprajzi és történeti író volt. Középiskoláit a késmárki líceumban végezte. Teológiát tanult Eperjesen és Jénában. Közben két évig nevelő volt gróf Csáky Albinéknál, majd Szepesbéla választotta lelkészévé. Részt vett a Magyarországi Kárpátegyesület alapításában, 1873-tól választmányi tagja, 1895–1903 között központi választmányi tagja volt, a Múzeum növénytani szakvezetője.
A Magas-Tátra kiváló ismerője volt, szóban és írásban igyekezett népszerűsíteni a hegységet. A Tátrában, a Zöld-tónál levő Weber-csúcsot (2524 m) róla nevezték el. Meghatározó érdemei voltak Barlangliget142 üdülőhely megalapításában. Az egyik legkiemelkedőbb szepességi történeti kutató. A megye, a városok és a Tátra múltjának alapos feltárója. A Tátra nevezéstani, feltárástörténeti, bányászati és mondavilága jeles ismertetője, kultúrtörténeti adatainak regisztrálója és feldolgozója. Sokat publikált, több dolgozata jelent meg lapokban és az MKE évkönyveiben, kb. ezer rövid cikket írt. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 24 kötetes műben, a Szepesség és Felső-Magyarország leírásáért megkapta a császári koronarendet. Cikkeiben, dolgozataiban foglalkozott a tátrai bányászat történetével, néhány település múltjával, a barlangligeti mészkőbarlanggal, emléket állított a XIX. sz.-ban működött jeles szepességieknek.

Főbb művei:
Bergbau in der Tátra, 1879;
Zipser Geschichts- und Zeitbilder, 1880;
Beschreibung der Szepes-Bélaer Trofstein-Höhle sammt einigen Ausflügen in der östlichen Tatra und im Pieninen-Gebiete, 1883;
Geschichte der Stadt Béla, 1892; Geschichte der Stadt Leibitz, 1896;
Ehrenhalle verdienstvoller Zipser des XIX.
Jahrhunderts, 1901.