Szalatnai Rezső, Ráchel

* Nagyszalatna, 1904. október 23. – † Budapest, 1977. március 23. / irodalomtörténész, tanár, író, műfordító, publicista

Gimnáziumba Szakolcán járt, a pozsonyi egyetemen kapott tanári oklevelet. 1930-tól 1945-ig a pozsonyi magyar gimnáziumban és tanítóképzőben tanított, 1945–1948-ban a pozsonyi egyetemi könyvtár munkatársa volt. Verseket, elbeszéléseket, esszéket, kritikákat írt a Nyugatba, a Válaszba, a Korunkba, a Századunkba és különböző csehszlovákiai folyóiratokba, irodalompedagógiai műveket A Mi Lapunk és a Pozsonyi Diák c. lapokba. Első kötete az esszéket és kritikákat tartalmazó Van menekvés (1932). Alapító tagként vett részt a Sarló-mozgalomban, szerkesztette a Masaryk Akadémia folyóiratát, a Magyar Figyelőt. 1945–1948 között Peéry Rezsővel több írásban tiltakoztak a felvidéki magyarok jogfosztása és üldözése miatt. 1948-ban Budapestre költözött, és itt először a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára volt. 1950-től nyugdíjazásáig, 1965-ig az Egyetemi Könyvtár tájékoztatási osztályán dolgozott. Sokat tevékenykedett a magyar-csehszlovák együttműködés érdekében; megírta magyarul a cseh és a szlovák irodalom történetét, kiadott szlovák nyelven egy magyar lírai antológiát,
szlovák és cseh költőket fordított. Mint irodalomtörténészt főleg a felvidéki magyar líra és költőink felvidéki kapcsolatai foglalkoztatták. Ifjúsági életrajzi regénye, a Kempelen, a varázsló (Bp., 1957) négy kiadást ért meg. Több kötetre tervezett, önéletrajzi elemekkel tarkított regénye torzó maradt, csak az első kötettel készült el.

Főbb művei:
Petőfi Pozsonyban, 1954;
Juhász Gyula hatszáz napja, 1962;
A cseh irodalom története, 1964;
A szlovák irodalom története, 1964;
Magyar írók nyomában,1967;
Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969;
Kisebbségben és igazságban, 1970;
Elindulunk és visszatérünk (életrajzi r.), 1977.