* Türje, 1863. november 18. –  † Komárom, 1921. július 31. / bencés szerzetes, irodalomtörténész, klasszika-filológus, az MTA levelező tagja (1911)

A pannonhalmi hittudományi főiskolát és a tanárképző intézetet 1887-ben végezte el és pappá szentelték. Ugyanekkor szerezte meg görög-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelét is. 1887-től haláláig különböző városok gimnáziumaiban oktatott (Győr, Kőszeg). 1890–1916 között a pannonhalmi bencés főiskola tanára volt. 1916-ban került Komáromba. Görög és latin nyelvészeti és irodalmi kérdésekkel foglalkozott.

Főbb művei:
Hat év (63–57 Kr.e.) Cicero életéből, 1889;
De forma et natura verborum deponentium. Libellus grammaticus, 1891;
Az actiók tana elméletben és gyakorlatban, 1900;
Xenophon “Sokrates emléke” című munkájának hiperkritikusai és pedagógiai értéke, 1909;
Az ion-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában, 1913;
A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál, 1914;
Szent István a honmentő és második honalapító, 1914;
A régi római nők, 1918–1919.