* Komárom, 1811. július 18. – † Budapest, 1889. január 2. / orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
1835-ben a bécsi egyetemen szerezte meg orvosdoktori oklevelét. Még ugyanebben az évben gyakorló orvos lett Pesten és az Orvosegyesület titkári, majd 1846–1862 között az elnöki tisztségét is ellátta. 1848-tól 1887-ig oktatott a pesti egyetem orvosi karán. A magyarországi klinikai szemlélet egyik megalapozója, a pesti orvosi iskola egyik vezetője volt.
Főbb művei:
Az idült baloldali májlobról, mint a nehéz emésztés leggyakoribb okáról, 1841;
A kisded aszályról, 1841;
Chemischepharmaceutische Abhandlung über das Magnesium und Quecksilberycanat, 1843; Andeutung zu einer exacteren Actiologie, 1851;
A hörgöcslobról, 1862.
