Genersich János

* Késmárk, 1761. augusztus 15. – † Bécs, 1823. május 15. / történész, tanár

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd bátyjához, Genersich Keresztélyhez hasonlóan Debrecenben, Felsősajón és Pozsonyban folytatta. 1782–1785-ben a jénai egyetemen klasszikus görög irodalmat tanult. Hazatérve Késmárkon előbb nevelősködött, majd 1788-tól a líceumban bölcseletet és filológiát tanított, 1818–1821-ben pedig a történelmi tanszéket vezette. 1821-től haláláig a bécsi protestáns teológiai intézetben egyháztörténetet és egyházjogot oktatott. Fontos történeti műveket, tankönyveket, sőt az ifjúságnak szépirodalmi munkákat is írt. Természetjáróként gyakran elkísérte bátyját tátrai túráira, maga is több írást szentelt a Tátrának. Kiadott egy könyvet (Versuch eines idioticons der Zipser-Sprache, 1804) a cipszer nyelvről, amely a szepességi szászok dialektusa és jelentősen eltér a német köznyelvtől. Termékeny szerző volt, számos kézirata azonban nem jelent meg nyomtatásban.

Főbb művei:
Beiträge zur Schulpädagogik, 1792;
Biographische Darstellungen der grössten Männer aller Zeiten und Völker der Welt (5 kötet), 1811;
Kurzer Abriss der Geschichte von Oesterreich, Böhmen und Ungarn, 1824.