* Késmárk. 1759. március 1. – † Pest, 1823. augusztus 15. / statisztikus, történész, egyetemi tanár
Édesapja jómódú kereskedő volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Pozsonyban végezte. A göttingeni egyetemen történelmet, statisztikát és diplomatikát hallgatott. 1781-ben tért vissza szülőföldjére és báró Prónay László csanádi főispán gyermekeinek nevelőjeként tevékenykedett. 1784-től a késmárki, 1786-tól a soproni ev. líceum tanára volt. 1788-ban II. József császár a pesti egyetem oklevéltani („diplomatikai”) és címertani tanszékére nevezte ki professzornak és egyúttal megtette a könyvtár őrének is. Ebben a minőségében tevékenykedett egészen haláláig. Egyik jeles tanítványa volt Botka Tivadar (Barsendréd) jogtörténész és történeti író is. Fő műve a Statistik des Königreichs Ungern, amely először 1798-ban jelent meg, de további két, bővített kiadását is kinyomtatták, sőt a 2. kiadás nyomán egy francia fordítása is napvilágot látott 1816-ban. Ebben a könyvében a német egyetemi statisztika leíró módszerét ötvözte az angol politikai aritmetika elemző irányzatával. Az első olyan munka, amely az akkori Magyarország népességét és gazdasági viszonyait rendszerbe foglalva tárgyalja. Schwartner 12 ezer kötetes könyvtárát a késmárki líceumra hagyta, egy 15 000 forintos alapítvánnyal egyetemben, további 15 000 forintot a késmárki szegény lányok kiházasítására ajánlott fel. Egyéb ismert munkái: Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam, 1790; De Scultetiis per Hungariam quondam obviis, 1815.
