Stefanovits Pál

* Kassa, 1920. november 24. / vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

Szülővárosában érettségizett 1938-ban, majd a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karán szerzett vegyészmérnöki oklevelet 1942-ben. 1942–1949 között a Földtani Intézetben, 1949–1965 között az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetében dolgozott. 1965–1990 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma: Szent István Egyetem) talajtani tanszékének tanszékvezető professzoraként tevékenykedett. Az MTA 1970-ben levelező, 1976-ban rendes tagjává választotta. Fő kutatási területe a talajtérképezés, a talajképződési folyamatok vizsgálata és az agrár környezetvédelem. Csoportjával elkészítette Magyarország talajtérképét, valamint talajpusztulási és agyagásvány-térképét is. Tovább fejlesztette a talajosztályozás rendszerét. Munkatársaival kidolgozta a talaj- és termőhelyi értékszám talajgenetikai alapokon történő kiszámításának módszerét. Közreműködött az Európa Talajtérkép szerkesztésében is.

Főbb művei:
Magyarország talajai, 1956, 1963;
Talajtan, 1975, 1981, 1996;
A talajok ásványtani eredményeinek mezőgazdasági felhasználása, értelmezése, jelentősége (In: Talaj-és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv, 1. kötet), 1993.