Horváth István

* Makó, 1885. december 18. – † Ipolyság, 1941. június 27. / történész, tanár, régész

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A budapesti tudományegyetemen doktorált történelemből 1907-ben. Öt évig az aquincumi régészeti feltárásoknál közreműködött, ezt követően tanárként tevékenykedett. Először az Árva megyei Trsztenán, majd 1915-től haláláig az ipolysági állami főgimnáziumban oktatott magyar és latin nyelvet, valamint történelmet. Amikor az 1918-as impériumváltás következtében 1919-ben bezárták az ipolysági gimnázium felső tagozatát az ő közbenjárására indult újra ott az oktatás. Tanári munkája mellett Ipolyságon és környékén (Horvátin, Tompán és Ipolyhídvégen) helytörténeti és régészeti kutatásokat is végzett. Ezek eredményeit az Ipolyság Emlékkönyve című, mintegy 800 oldalas munkájában foglalta össze. Több társadalmi és közhasznú szervezetnek (Egyházközségi iskolaszék, Hanza Szövetkezeti Áruközpont helyi szervezete, Katolikus Legény Egylet) elnöke volt. Tanártársaival megalapította az Ipolysági Cserkész Egyesületet.