Zalabai Zsigmond
* Ipolypásztó, 1948. január 29. – † Somorja, 2003. december 26. / kritikus, irodalomtörténész, irodalomtudós, helytörténész
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte 1963-ban, az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1966-ban. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet 1972-ben. 1988-ban megvédte kandidátusi értekezését, 1995-ben Budapesten Verstörténés c. munkája alapján az irodalomtudomány doktora lett. 1972–1975-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1975–1988 között a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó irodalmi szerkesztőségének vezetője volt. 1988-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense, 1990–1992-ben a tanszék vezetője. 1989 decemberében egy segélyszállító konvojt szervezett Romániába. Élete utolsó éveiben betegséggel küszködött és 56 éves korában önkezével vetett véget életének. A somorjai városi könyvtár az ő nevét viseli. Kezdeményezője és életre hívója volt a somorjai Bibliotheca Hungarica közgyűjteménynek, amely ma már a Fórum Kisebbségkutató Intézet egyik részlege. Nemzedékének vezető kritikusa volt, de pályája elején verssel és prózával is próbálkozott.
Igazi területe az irodalomelmélet és az irodalomtörténet volt. A Tűnődés a trópusokon c. verselméleti kötete (1981) több alkalommal is megjelent. Nagy sikert aratott szülőfalujáról írt kétkötetes helytörténeti szociográfiája (Mindenekről számot adok, 1984; Hazahív a harangszó, 1985). Kiadói szerkesztőként több antológiát állított össze kortárs felvidéki magyar versekből, gyermekversekből, prózai írásokból. A régi magyar irodalom képviselői közül Szenczi Molnár Alberttel és Baróti Szabó Dáviddal behatóbban is foglalkozott, írásaikból néhány válogatást is készített (Szenczi Molnár A.: Szorgos adósa vagyok hazámnak; Életemnek leírása – 1993; Baróti Szabó D.: Jer, magyar lantom – 1994). Fontosabb tanulmánykötetei: A vers túloldalán, 1974; Tűnődés a trópusokon, 1981; Verstörténés, 1994; Irodalom és irodalom, 1997.
