* Homonna, 1880. szeptember 22. – † Budapest, 1972. augusztus 20. / tanár, szerkesztő, judaikakutató
A budapesti és a boroszlói rabbiképzőben tanult, mestere Goldziher Ignác és Bacher Vilmos volt. 40 évig volt az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet vallástanára (1907–1947), 1950–1962-ben a Rabbiképző Intézet tanáraként tevékenykedett. Különböző zsidó felekezeti újságokba írt cikkeket, a Magyar Zsidó Szemlének a szerkesztője is volt egy időben.
Főbb művei:
Az arab-zsidó neoplatonikusok etikai nézetei, 1904;
Landau Ezékiel prágai rabbi és a magyar zsidók, 1907;
A régi Magyarország zsidósága, 1912;
Ortodoxia és cionizmus, 1920;
Izrael előharcosa (Pfeiffer Izsák emléke), 1949.
