* Hibbe, 1851. március 21. – † Budapest, 1921. február 15. / jogtudós, politikus, lapalapító

Iskolai tanulmányait Liptóújváron, Késmárkon, Miskolcon, Iglón és Eperjesen végezte. 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, 1884–1889 között Rimaszombatban törvényszéki bíróként működött. 1889-ben Budapestre került és különböző tisztségeket viselt. 1895-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1905–1906-ban országgyűlési képviselő és igazságügyi miniszter volt Fejérváry Géza ún. darabontkormányában. Közreműködött a Fodor Ármin-féle magyar magánjog megalkotásában.

Főbb művei:
Az ügyvéd mint meghatalmazott, 1879;
A bányászati célokra kisajátított területek telekkönyvezése, különös tekintettel a bányavasutakra, 1890;
A bányajog alapelvei, tekintettel a kodifikációra, 1897;
Ex-lex, 1903.