* Gölnicbánya, 1855. december 9. – †  Budapest, 1912. december 14. / orvos, nőgyógyász

1880-ban a budapesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet és Jendrassik Jenő (1824–1891) orvosprofesszor, később pedig Tauffer Vilmos (1851–1934) szülész-nőgyógyász professzor tanársegéde lett és a klinikán hat évet töltött el. 1892-ben az egyetemen magántanár lett, 1897-től a budapesti Bábaképző Intézet igazgatója volt. Elsősorban a méh és a petefészek műtéteivel foglalkozott. Aktív résztvevője volt „a bábaügy rendezéséről“ szóló szakmai vitáknak – ezekben gyakran egykori főnökével, Tauffer professzorral is vitázni kényszerült. Mint a Bába-Kalauz főszerkesztője, illetve a Bábaegyesület elnöke helyesen látta, hogy a bábamesterség színvonalának emelése nemcsak oktatási, hanem szociális kérdés is.

Főbb művei:
A csonk ellátásának kérdése hysterotomiánál 31 eset kapcsolatában, 1888;
A gátképzés új és egyszerű módszere, 1889;
Therapeutikus irányok és mozgalmak a gynaekologiában, 1889; A nő vérzéseiről, 1892.