Pápay József

* Fűr, 1939. június 29. – / olaj-és gázmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

1957-ben érettségizett, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1962-ben szerzett olajmérnöki oklevelet. 1969–1970-ben Milanóban, a Scuola Enrico Mattei posztgraduális hallgatója. 1962-től különböző olajipari vállalatok munkatársa, osztályvezetője. 1980–1988 között a Magyar Szénhidrogénipari Kutatás-fejlesztő Intézet főosztályvezetője volt. 1988–1991-ben Ausztriában egy mérnöki iroda tudományos tanácsadója volt, 1992-ben megbízták a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. Olajés Gázipari Laboratóriumának vezetésével, 2000-től főtanácsadó. 1968-tól egyetemi oktató, 1992-ben a miskolci egyetem professzorává nevezték ki. Az MTA 1998-ban levelező, 2004-ben rendes tagjává választotta. Kutatási területe a kőolaj- és földgázkitermelés, a kőolaj- és földgáztelepek, valamint a földalatti gáztárolók bányászati technológiájának tervezése, ellenőrzése és irányítása, valamint a rezervoártechnológia. Megfogalmazta az ún. kettős porozitású tárolók, ill.
a földalatti gáztárolók hidrodinamikáját és művelésének alapelveit. 2009-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Több mint 310 tudományos publikáció szerzője.

Főbb művei:
A termeléstechnológiai paraméterek változása a gáztelepek leművelése során, 1968;
Termelőkutak és vezetékek hőmérsékletviszonyai stacioner állapotban, 1970;
A szénhidrogénkutak hőmérsékleti viszonyai, 1984;
Engineering Aspects of Underground Gas Storage, 1996;
Development of Petroleum Reservoirs. Theory and Practice, 2003.