* Dobsina, 1912. október 20. – † Pécs, 2002. március 7. / hidrobiológus, limnológus, algakutató, egyetemi tanár
Családja az 1919-es impériumváltást követően az újonnan megalakult Csehszlovákiából Magyarországra kényszerült, noha a nagyszülők Dobsinán maradtak. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1937-ben szerzett biológia–földrajz szakos tanári oklevelet, 1940-ben ugyanitt bölcsészdoktori címet. 1938–1940-ben Pápán, 1940–1948 között Budapesten tanár a tanítóképzőben. 1948-ben egyik alapítója a Pécsi Tanárképző Főiskolának, ahol a növénytani tanszék vezetője lett. 1950-ben kezdeményezte a pécsi Botanikus Kert létrehozását. 1956-os magatartása miatt megfosztották tanári állásától és 1957-től az MTA szegedi Tisza-kutató Állomásának tudományos munkatársa lett. Később a Szegedi Tudományegyetemen a hidrobiológia megbízott előadója 1972-ig. 1970–1971-ben a szolnoki múzeum munkatársa volt. 1972–1978 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyik kutatócsoportjának a tagja. 1990-ben lett a biológiai tudomány doktora (DSc.), 1991-ben a Pécsi Tudományegyetem c. egyetemi tanára. Nemzetközi hírű hidrobiológus, aki elsősorban a folyóvizek algáit vizsgálta.
1942–1943-ban Dobsina és környéke, majd a Szepesség algaflóráját is tanulmányozta, de foglalkozott a Tátra és a Duna vízi élőlényeivel is. 1963-tól több alkalommal is vendégtanár volt különböző skandináviai egyetemeken. Nemcsak a Kárpátmedencében, hanem Skandináviában, Dél-Amerikában (az Amazonas vidékén) és Afrikában (Elefántcsontparton) is kutatta az édesvízi moszatfaunát. A kevésbé ismert hidrobiotópok (élőbevonatok, üledékfelszín) vizsgálatával új kutatási irányokat indított el hazánkban és jelentős mértékben járult hozzá hazai vizeink élővilágának ismeretéhez. Nevéhez fűződik a reptációs mintavételi módszer kidolgozása. Taxonómiai kutatásai során több száz új algataxont írt le. Szombathelyen emlékszobája van, számos magyarországi és külföldi kitüntetés birtokosa (köztük a Szlovákiai Botanikai Társaság Holuby Emlékérme), Pécs díszpolgára. Az egyik algafaj az ő nevét viseli (Scenedesmus uherkovichii).
5 szakkönyv és 170 tudományos dolgozat szerzője.
Főbb művei:
A korszerű biológiai oktatás, 1940;
Növénytani gyakorlatok és kísérletek, 1951;
Általános biológia (Hortobágyi Tiborral), 1954;
A kertek varázslója: Micsurin élete, munkássága, főbb eredményei, 1955;
Marsili – hazánk egykori nagy kutatója, 1959;
Die Scenedesmus-Arten Ungarns, 1966;
A Tisza lebegő paránynövényei, 1971;
Algavegetációtanulmányok folyóvizekben és sajátos állóvízi élőterekben, 1987;
A mikrovilágnak elkötelezetten. Egy kutatói pálya emlékezete, 2002
