* Csetnek, 1807. január 24. – † Eperjes, 1884. szeptember 14. / pedagógiai és filozófiai író, tanár, az MTA levelező tagja
Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Kassán, Rozsnyón folytatta és Eperjesen fejezte be Karlovszky Zsigmond és Greguss Mihály tanítványaként. 1828-ban sikeres papjelölti és tanárképesítő vizsgát tett Tiszolcon, ahol két évig nevelősködött, majd Jénában képezte tovább magát. 1831-től Eperjesen líceumi tanárként sok tárgyat oktatott (logika, matematika, latin, esztétika, metafizika, pszichológia, magyar irodalom), később a jogakadémián és a teológián is előadott. Szemléletmódja nagy hatással volt a magyar reformkor Eperjesen diákoskodó képviselőire. Számos középiskolai tankönyvet írt vagy szerkesztett. Az MTA 1847-ben levelező tagjává választotta. Munkásságáról Mészáros András (Bélvata) írt monográfiát.
Főbb művei:
Lelkileges embertan, 1841 (3. javított kiadás: Lélektan, 1863);
A philosophiai ethika elemei, 1842 (2. átdolgozott kiadás: Bölcseleti erkölcstan,1865);
Elemi logika, 1844; Tiszta logika, 1861 (3., teljesen átdolgozott kiadás: 1867);
Bölcseleti jogtan, 1864.
