* Besztercebánya, 1851. október 28. – † Budapest, 1928. július 28. / zoológus és entomológus
A selmecbányai és az egri gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen természettudományokat hallgatott. 1875-ben tanári, 1881-ben doktori oklevelet szerzett természetrajzból és földrajzból, később vegyészetből is. Ciszterci szerzetesként 1874-től Pécsett, 1879-től Baján, 1880-tól Székesfehérvárott mint gimnáziumi tanár tevékenykedett. 1884-ben kilépett a rendből és Szegeden újságíró lett. 1885-től azonban ismét a katedrán állt egészen 1921-ben történt nyugdíjazásáig: 1885–1894 között Selmecbányán az ev. líceumban, 1894–1895-ben Kassán, 1895–1903 között Egerben, 1903–1921 között Budapesten tanított. Sok minden érdekelte, kezdve az ásványokkal, a növényeken át egészen a bogarakig és a lepkékig. Még gazdasági kérdésekről is írt. Selmecbányán 1887-ben kiadott Növényhatározója számos kiadást megért (a negyedik 1906-ban látott napvilágot, ebben Jávorka Sándor is közreműködött). Tankönyveket és ismeretterjesztő cikkeket is publikált.
Főbb művei:
Növényhatározó, vagyis vezér a virágzó növények neveinek könnyű és biztos kikereséséhez kezdők számára, 1887;
Selmecbánya vidéke növénytani tekintetben, 1897.
