* Kisendréd, 1802. július 6. – † Kisvezekény, 1885. január 6. / történész, megyei főjegyző, az MTA tagja

Iskolai tanulmányait Léván, Nagyszombatban és Pesten végezte. 1821-ben szerezte meg ügyvédi diplomáját és attól kezdve megyei szolgálatban állt. Volt főszolgabíró, tiszti főügyész, megyei főjegyző, országgyűlési követ, később, 1861–1872 között képviselőházi tag. Hivatali teendői mellett elsősorban a helyi önkormányzatok, a régi magyar vármegyék szervezetének történetével foglalkozott. Alapító-elnöke volt a pozsonyi Toldy Körnek (1874), egyik létrehozója volt a Magyar Történeti Társulatnak (1867). Botka Tivadar vetette fel először az ezredéves nemzeti ünnep gondolatát. Az MTA-nak 1847-ben lett a levelező, 1872-ben rendes, 1877-ben tiszteletbeli tagja.

Főbb művei:
Notitia diplomatica veteris constitutionis comitatuum
praecipue anecdoto vicecomitum et curiali instituto illustrata, 1831;
Az 1843–44. országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy és megrögzött balvélemény felvilágosítva, 1844;
Vázlatok a megyei alkotmányos élet múltjából. I-II.,
1862; Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről, 1865; Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete a XVII. századi megyei közélet tanulmányozásáúl újra átdolgozta,1867;
A barsmegyei középponti székhelynek Aranyos-Marótról Lévára szükséges áttételéről, 1870;
Trentsini Csák Máté és kortársai, 1874; Millenarium vagyis a magyar államiság ezeréves fordulójára 884-től 1884-ig, 1878.