Az anyja méhében eladott halászfiú

Megjegyzés:
E Nyitra vidékéről származó mese újabb és teljesebb példánya: A vezeklő rabló történetének (Antti Aarne 756. típusa). Hazánkban több helyütt feljegyezték, legismertebb közlése Kriza Jánosé „Megölő Estéfán” címen a Vadrózsákban (új kiad. Magy. Népk. Gyüjt. XII. k. 209–15. II.; 1. ugyanitt a hazai változatokat és külföldi utalásokat a 466. lapon). Példányunk rendes Jefta-motivummal indul; a típusnak tovább is megfelel, csupán a vezeklésmód kiszabása nem eredhet az ördögök királyának szájából. Bizonyára az az északszláv forma lesz az eredeti, ahol a fiúnak egy útban talált szent ember (Úristen) mondja el, mit tegyen a gyilkos rabló, hogy idvezülhessen. Az egész típus alighanem az északszlávoknál alakult ki, kiknél Madaj a bűnös neve, s a név a szomszédos népeknél, nálunk is előfordul: Mádai, németül Madei alakban. Ugyanilyen vezeklésmódot emlegetnek a XII. sz. óta a nyugat-európai legendaszerkezetek, de más keretbe illesztve. Náluk jámbor remete szabja ki a büntetést, a rabló kiállja, de ekkor kiderül, hogy a nagy bűnösnek hamarabb megbocsát az Ég, mint az állandóan ájtatos életünek; a remete erre dühbe jön és útonállóvá lesz, végül az ördög karmai közé kerül. A mese világosan innen szakította ki, s önállósította a megrendítő vezeklésmódot, s vele oly típust alkotott, amely mint világosan keresztény legendából való, fölötte ritka példa az európai mesekincsben. L. róla a fenti Kriza-féle utalásokon kívül: Toldo értekezését a Zs. d. Ver. für Volksk. XVI. 1906. 31.; Bolte-ét u. o. XIII. 71.; Polívka fontos közléseit a szláv anyagról: Arch. für slav. Philol. XIX. 246., XXI. 271. és 294., XXVI. 457. és XXXI. 594–603. II.; továbbá a legendára nézve: Paphnutius, Gregorius, Julián és Ignác szentekről Gordon Hall. Gerould-tól: The Hermit and the Saint (Publ. of the Mod. Langu. Assoc. of Amer. XX. 3. füzet); Luzel: Lógendes chrétiennes de la Basse-Bretagne, Par. 1881. I. 204. és René Basset: Le baton qui reverdit, a Rev. des Trad. Popul. XXII. 1907. 289.
Eredeti cím: Meg se született s már is eladott halászfiú
Eredeti forrás: Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára – 580/16-21.
Típusszáma: ATU/MNK 756B