1. Zúgnak a harangok, szivet tép a jaj,
Zokogás hallatszik és fájó sóhaj.
Hull a keserves könny a koporsóra,
Figyeljetëk immár búcsújára.

2. Mindën fájdalomnál, nagyobb fájdalom,
Ha egy édesanya fekszik ravatalon.
Összetört szivekből jajszó jajdul,
És az a fájdalom sosem gyógyul.

3. Gyertëk kedveseim, had búcsúzzak el,
Mielőtt a végső útra menni kell.
Had áldjalak meg szelíd szóval,
Szerető szívemnek jóságával.

4. Megcsókolom most az áldott kezeket,
Amelyek engëmët jóra neveltek.
Édesanyám, most már Isten veled,
Jóságodért áldjon meg az Isten.

5. Ti engëmët mindig úgy szerettetëk,
Ahogy kell szeretni, egy jó gyermëkët.
Emlékemët sosem felejtsétëk,
Nekëm Isten irgalmát kérjétëk.

6. Bevégeztem immár végbúcsúzásom,
Szólhat már a harang, hogy megsirasson.
Kísérjetëk utoljára engëm,
Siromba tëgyétëk kihűlt testëm.

7. Értem, jó gyermekim imádkozzatok,
Hogy a mennyországba viszontláthassatok.
Viseljétëk itt el ezt a csapást,
Adj hozzá Úr Jézus vigasztalást.

8. Kedves gyermëkeim, hozzátok szólok,
Az Úr Istenben majd mindig bízzatok.
Édesanyátokat gondozzátok.
Bánatába megvigasztaljátok.
Majd ha én is Istenhëz juthatok,   – a 3. sor dallamára
Mindnyátok lelkéért imádkozok.  – a 4. sor dallamára