Aggyig gyűjj el én Mártonyom,
Míg a szöszöm lë nem fonom.
Mert ha a szöszöm lëfonom,
Az ajtómot ki së csukom.

Már tizenkét óra járja,
Mőte lelkëm szíved várja.
Gyere el hát, bëbocsátlak,
Jaj, dë tiszta szívből várlak.

Szól a kakas virradtára,
Gyerë házam ablakára.
Ki zörgeti az ajtómot,
Talán mëghallotta szómot.

Hogyha Mártony vesznyi talál,
Rabolj el engëm is halál.
Mert nélküle ez az ílët,
Én számomra csak ítílët.