Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Zöld Marci (Addig gyűjj el én Mártonom)


Addig gyűjj el én Mártonom,
Míg a szöszöm le nem fonom.
Ha el nem gyüsz akkorára,
Mást kötök föl a rokkára.

Már harmadik orsóm járja,
Szívem a szívedet várja,
Gyere, Marci, bebucsájtlak,
Jaj, de tiszta szívbül várlak.

Zárott ajtóm nyitva tartom,
Szép galambom bebucsájtom,
Teszek széket, leültetlek,
Vetek ágyat, lefektetlek.
Igyunk, együnk, ha jóllakunk,
Még reggelig jót alhatunk.

Borúnyi látom az eget,
Egy terhes felhő fenyeget,
Fúj a szellő Fegyvernektül,
Reszketek a menykövektül.

Kértem Marcit az egekre,
Hogy ne menjen Fegyvernekre,
De nem hajlott kérésemre,
Bánatot hozott szívemre.

Megengedjél, szép angyalom,
Nem hibából cselekedtem,
Megtámadt egy ellenségem,
Elvesztettem remínysígem.

Mikor a vígbúcsút vette,
Száját az én számhoz tette,
Úgy csókolt meg utoljára,
Úgy ülött fel a lovára.

Háromszor tért lova vissza,
Hogy hordozta ide s tova,
Tán érzette szerelmünköt,
Szerencsétlen esetünköt.

Ha Zöld Marci veszni talál,
Ragadj el engem is halál:
Mert nála nílkül az ílet
Már énnékem csak itílet.

Kategóriaének
MűfajFelnőttek népdalai / ballada
GyűjtőKodály Zoltán
MegyeNyitra
TelepülésGhymes, Gimes [Jelenec]
HozzászólásZÖLD MARCI

Zöld Marci a XIX. század derekán neves alföldi betyár volt Fegyvernek környékén. 1790 körül született Berettyóújfaluban. „Viselt dolgaiért, mint olyan csendháborítót, – kikhez jobbulásokra vagy kevés vagy éppen semmi reménység nem lehet s férhet – a helység bírái Zöld Marcit katonának adták Nagyváradra, a herceg Hessen-Homburg regimentbe. Innen azonban 1815 karácsonya táján egyik cimborájával ... Megszökött, és mint dezertor ezután már csak a zsiványságban találhatott menedéket.” /1/
Az ének valószínűleg ponyva útján terjedt el. Vargyas Lajos az énekről a következőképpen vélekedik: „A fogalmazás és a rímek keresettsége elárulja, hogy nem népi eredetű ez a betyárének. Meg is találjuk teljes változatát egy korai ponyvakiadványban.” Ez a tipikus ponyvai versezet, kisebb-nagyobb javításokkal és kihagyásokkal maradt fenn a hagyományban, többnyire régi dallamokkal párosulva. Bartók Béla 1907-ben Gyergyóújfalun jegyezte le 12 strófás változatát. Kodály Zoltán a XX. század elején Gímesen szintén megtalálta az éneket. /2/
Annak ellenére, hogy Petőfi megénekelte Zöld Marcit, Vörösmarty pedig betyártársát Becskerekit, a nép nem költött róluk valódi népballadát.

JEGYZETEK

/1/ Békés István: Magyar ponyva Pitaval. A XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig, Budapest, 1966.
/2/ Ethnographia, 1907. évfolyama, 110-111. o.
Gyűjtés éve1907
Leltári számGYIA_022_022-c
Forrásinformációk
CímCsináltassunk hírharangot
AlcímNyitra-vidéki népballadák
Szerző/szerkesztőÁg Tibor
Sorozati adatokGyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.
KiadóCsemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya
Kiadás éve2001
Rövid URL
ID55435
Módosítás dátuma2014. április 3.

Hibát talált?

Üzenőfal