Vékony héja van a piros almának,
Mér nincs nékem oly szeretőm, mint másnak?
Hogy ha volna oly szeretőm, mint másnak,
Nem soroztak volna be katonának.

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
Terád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed vele világodat, nem bánom.

Majd letelik a három esztendő,
Jó pajtásom, add vissza a szeretőm.
Élted vele világodat idáig,
Én meg élem koporsóm lezártáig.