1. Szánt az eke, kemény a föld a kovácsi határon,
Jaj, de sokat rádgondoltam, kisangyalom, a nyáron,
Bárcsak minden sóhajtásim galambszárnyon repülne,
Galambommal mehetnék a vasárnapi misére.

2. Ha te tudtad, kisangyalom, hogy te engëm nem szeretsz,
Mé‘ szomorítottad mëg a szegény, árva szivemet,
Hagytad volna szegény szivem, beteg lelkëm pihenni,
Más legény is gondját tudta volna annak viselni.