Mindenkinek van kedvese, csak énnékem nincsen,
Kinek kettő, kinek három, nékem még egy sincsen.
Bár az Isten egyet adna, jaj, de megbecsülném,
Kezit, lábát összekötném, úgy a füstbe tenném.

Ha ott sokat rugdalódzna, onnan is levenném,
Innen-onnan pofonverném, aztán visszatenném.
Lám, én szegény bakagyerëk, csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.