Esik eső, jaj, de szépen csepereg
Csali Pista a kocsmába kesereg.
— Kocsmárosné bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki a posztra.
– Édesanyám én a posztra nem megyek,
Ott jönnek a fölfegyverzëtt csendőrök.
Csali Pista nem vette azt tréfára,
Felugrott a kis pej lova hátára.
Kis pej lova elvitte őt messzire,
Egészen a Bakony erdő szélére.
Lova lába mëgbotlott egy gyökérbe,
Úgy fogták el Csali Pistát örökre.
Csali Pistát feltették a hintóba,
Búsan kérdi, hol van az ő pej lova.
Büszkén mondja rá a csendőrkapitány:
– Csali Pista, nem ülsz többé paripán!
– Megüzenëm én a felségëmnëk,
Jól nevelje fel az árva gyermëkëm,
Se csikósnak, se bojtárnak ne adja,
Hanem csak a betyárságra tanítsa.
