Két nyárfa közé besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát.
Én is abba fésülöm a göndör hajamat,
Betyár vagyok én, szeretëm a lányokat.

Azt beszélik rám a karcsai legények,
Miből élek, ha dolgozni nem megyek.
Lopok annyit a sötét éjszakába,
Jó bort iszok én, mulatok a csárdába.

Jó bort iszok és fügefával tüzelëk,
Csallóközi barna kislányt szeretëk.
Olyan annak a két szëme járása,
Mint az égen a csillagok ragyogása.