Hármasával nő a fán a mëggy
1. Hármasával nő a fán a mëggy,
Van énnékem feleségem egy.
De már az az egy is igen sok,
Előbb-utóbb sírba vinni fog.
2. Furcsa Isten teremtménye ő,
Reszketek, ha közelembe jő.
Megteszek én mindent, amit kér,
Mégis mindig dorgálás a bér.
3. Már egyszer, két végbe vót, meghót,
Én Istenem, de jó kedvem vót.
De az ördög mégse vitte el,
Olyan rossz, az ördögnek se kell.
