Ezernyolcszáznegyvenhetedik évbe’
1. Ezernyolcszásznegyvenhetedik évbe,
Mi történt a búzakazal tövében.
Szabó Julcsa föllépëtt a kazalra,
Egyënesën beléesëtt a dobba.
2. Mikor ezt a szeretője meglátta,
– Gépész uram álljon el a masina,
De a gépész nem akarja hallani,
Nem akar a masinája mëgállni.
3. Szabó Julcsát föltették a szekerre,
Úgy vitték a főorvos úr elébe,
Főorvos úr félre fordul, azt mondja:
– Ennek csak a jó Isten az orvosa.
4. Nyisd ki anyám, zöldre festëtt kapudat,
Itt hozzák az összetörött lányodat,
Piros vére úgy fojik, mint a patak,
Szeretője szíve majdnem mëghasad.
