Zavaros a Tisza,
Nëm akar higgadni.
Az a híres Bogár Imre,
Által akar menni.
Kocsmárosné lánya,
Az ablakon lëste,
– Amott lentről jön egy lovas,
Talán Bogár Imre.
Ezüst a zablája,
Arany a kantárja.
Rózsaszínű sejëm szallag,
A kantára szára.
– Kocsmárosné hallja,
Tíz liter bort ide!
Megitatom a vármegyét,
Hagy igyon belőle.
Huncút a vármëgye,
Nem iszik belőle.
Az a hírës Bogár Imre,
Álljon föl a székre.
Harangoznak délre,
De nem az ebédre,
Jaj, istenëm sok bűneim,
Most jutnak eszëmbe.
Megöltem egy kislányt,
Harminc forintjájér,
Bevetëttem a Tiszába,
Ëgyetlen csókjájér.
Tisza be nem vëtte,
Habja közé tëtte.
Arra jött egy halászlegény,
Hálójába vëtte.
Hálójába vëtte,
Szépen haza vitte.
A gímesi temetőbe,
El is temëttette.
Elapadt a Tisza,
Csak a nyoma maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a híre maradt.
