Amikor én ujoncnak bevonultam
Amikor én ujoncnak bevonultam,
A lábamon alig, alig álltam.
A cakumpaktól úgy fölnevelkedtem,
Végre öreg honvédhuszár lett belőlem.
Nem ijeszt meg engem már a szemle,
Kihúzom a kardom a díszmönetre.
Úgy belenézek a százados szemébe,
Szíve meghasad az örömébe.
