A kékesdi fűzfának de magos a teteje
1. A kékesdi fűzfának de magos a teteje,
Rigómadár fütyörészget felette,
Mindig csak azt fütyörészi az ágon,
A rózsámat, galambom, jaj, de nagyon sajnálom.
2. Barna kislány, ha kimegy a kékesdi határba,
Jókedvébe’ mindig csak azt dalolja,
Boldogságom senkivel sem cserélem,
Az én kedves galambom de nagyon szeret engem.
