1. A dánosi pusztának az aljába
Volt egy csárda egyedül egymagába,
Szarvas István volt annak a gazdája,
Oldalánál felesége és lánya.

2. Szarvas István borér‘ ment a pincébe,
Nagy sikolytás közbe esett fülébe,
Sietve tért ő vissza a csárdába,
De már akkor feleségét halva látta.

3. A lejánya szintén ki volt végezve,
Takács kocsis ott feküdt a söntésbe‘,
Szarvas uram bemenekült szobába,
De az ajtót mindhiába bezárta.

4. A zsandárok aztat is kinyitották,
Szarvas Istvány vérét is kiontották,
A négy holttest egymásra van borulva,
Az egész világ siratja és gyászolja.