A bagoly asszonyka (Puszta malomba)

2014. február 19.

Puszta malomba,
Puszta malomba,
Csërfa gërënda,
Csërfa gëreënda.

Azon üldögél,
Azon üldögél,
Egy bagoly-asszon,
Egy bagoly-asszon.

– Mért sírsz, mért bánkódsz,
Mért sírsz, mért bánkódsz,
Te bagoly-asszon,
Te bagoly-asszon?

– Jaj, hogynë sírnék,
Jaj, hogynë sírnék,
Hogynë bánkódnék,
Hogynë bánkódnék.

– Mért sírsz, mért bánkódsz,
Mért sírsz, mért bánkódsz,
Te bagoly-asszon,
Te bagoly-asszon?

– Otthon feledtem,
Otthon feledtem,
Cifra nyoszolyám,
Cifra nyoszolyám.

Abba feledtem,
Abba feledtem
Édes uramat,
Édes uramat.

Az mellett hagytam,
Az mellett hagytam,
Ringós bölcsőmet,
Ringós bölcsőmet.

Abba feledtem,
Abba feledtem
Síró fiamat,
Síró fiamat.

Abba feledtem,
Abba feledtem
Karika-kontyom,
Karika-kontyom.

– Në sírj, në bánkódj,
Në sírj, në bánkódj,
Të bagoly-asszon,
Të bagoly-asszon.

Ha az itt volna,
Ha az itt volna,
Olyat ugranék,
Mint a paripa.

Ha az itt volna,
Ha az itt volna,
Olyat përdülnék,
Mint a karika.

Hívtak ëngëmët,
Hívtak ëngëmët,
Hogy hazamënjek,
Hogy hazamënjek.

Hívtak ëngëmët,
Hívtak ëngëmët,
Hogy hazamënjek,
Édes uramhoz,
Édes uramhoz.

Hívtak ëngëmët,
Hívtak ëngëmët,
Hogy hazamënjek,
Síró fiamhoz,
Síró fiamhoz.

– Në sírj, nëbánkódj,
Në sírj, nëbánkódj,
Të bagoly-asszon,
Të bagoly-asszon.

– Haza is mennék,
Haza is mennék,
De már nem lehet,
De már nem lehet.

Haza is mennék,
Haza is mennék,
De már nem merek,
De már nem merek.

Haza is mennék,
Haza is mennék,
De már szégyellëk,
De már szégyellëk.

– Sírhatsz, bánkódhatsz,
Sírhatsz, bánkódhatsz,
Të bagoly-asszon,
Të bagoly-asszon.

Forrásinformációk
Kategória	szöveges gyűjtés
Műfaj	Felnőttek népdalai / ballada
Gyűjtő	Sima Ferenc
Megye	Nyitra
Település	Ghymes, Gimes [Jelenec]
Hozzászólás	A BAGOLY ASSZONYKA Ez a ballada egy veszprémi változat kivételével csak a két távoli tájegység hagyományában, Nyitra-vidéken és Erdélyben, maradt fenn. Vargyas Lajos szerint: „Homályos értelmű szöveg. Az elhagyott bölcső, férj, a párta vagy menyasszonyi koszorú emlegetése valami szerelmi-házasságtörési történetet sejtet, ami a középkorban gyakori állat-szimbólumokkal van kifejezve. Szövegének stílusa és a homályos szimbolika alapján egyaránt a régi középkori balladák közé tartozik.” /1/ A továbbiakban írja: „Bagoly-asszony helyett gólya-asszony is áll. Egyik szövegben bagoly és magyar asszony felváltva szerepel, utána „Arra sétál egy kevél katona” és „Jaj, hogyne sírnék, Kevil katona…” (Mind Zoborvidékről.) Veszprém megyében a „bagol asszonykát” szúnyog asszon kérdezgeti. A három erdélyi, ill. Erdélyből származó változatban már két madár a kérdezgető: fülemüle, cinege-mige és a közölt fejér gölice.” Előfordulása elég ritka. Az MTA adattárában az itt közölt változatokon kívül csak 11 változatát tartják nyílván. Ebből hat változat Nyitra-vidéki, négy erdélyi és egy magyarországi. A ballada legkorábbi feljegyzése 1853-ból való. Vargyas Lajos, a magyar és az európai balladák kiváló kutatója, idegen nyelvű párhuzamát nem találta. Valószínűleg ez a tény késztette Móser Zoltánt, /2/ hogy balladánk eredetét ne nyugaton, hanem keleten, a rokon népek hagyományában keresse. Móser Zoltán, az 1996-ban kiadott könyvének egyik fejezetében behatóan foglalkozik a „Bagoly asszonykával”. A ballada eredetét keleten a rokon népek néphagyományában keresi. Érvelését logikusnak és elfogadhatónak tartjuk. Az „eredet nyomaira” egyrészt Csernyecov professzor egyik tanulmányában, /3/ másrészt Munkácsi Bernát „Vogul népköltési gyűjteményében” /4/ bukkant rá. Csernyecov tanulmányban hírt ad a Hanti-Manysi Múzeumban található, fém-korongokon, és tükrön karcolt ábrákról. Eredetüket Krisztus előtti évszázadokra teszi. Ezek állat- és madárábrázolásokat mutatnak. Az emberi figurák fején álarcokat látni, amelyek között a bagoly asszony is ott szerepel. A leírás alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az obi-ugorok ősi alakoskodó időszakos ünnepi táncainak ábrázolásai. A vogulok szent és tisztelt állatai között ott található a bagoly is. A vogulokkal kapcsolatban Móser könyvében Munkácsit idézi, aki szerint „az ember és állat szoros kapcsolata kifejezésre jut abban is, hogy az énekek és regék hősei gyakran öltöttek állati alakot...” Nagy valószínűség szerint a medveünnepi színjáték szereplői ezek a férfiak által megszemélyesített női szereplők. Az ősök tiszteletére rendezett fontos ünnepségnek, egy maszkos-alakoskodó ősi színjátéknak a reális ábrázolását látjuk a képen. Móser Zoltán könyvében még egy madárról tesz említést, amely beleillik e rejtélyes szövegű balladába. Munkácsi Bernát egy másik, jóval hosszabb éneket is közöl gyűjteményében. Ez szintén a Medveünnepi színjátékok egyik, Női színjátékok című fejezetében található. Ez pedig a Kakuk-kisasszony színjáték, ahol a főszereplő egy könnyelmű, ledér nő. A „Bagoly asszonyka” erdélyi változata tulajdonképpen szintén színjátékszerű népszokás volt. Ugyanis az erdélyi változatokra a lakodalmakban párnás táncot jártak, melyet Kriza János a következőképpen ír le: „Ezen dal közben az ifjak körbe állnak, amelynek közepén egy ifjú áll, kezében párnát tartva, és szemlélgetve körös-körül, míg a körből kiválasztván egy leányt, a párnát elébe teszi, és arra térdepel, mire a leánynak is le kell térdepelnie, választója csókját elfogadni, aztán a párnával a kör közepébe kiállani az ifjú helyébe, körülszemlélődni, s a fenn írt módon ifjak közül egyet választani.” /5/ A zoborvidéki változatokban a színjáték már elkopott. A tíz változat, egy lédeci változat kivételével, négysoros V (5) 1 zárlatú plagális dúr dallam. Kodály Zoltán a XX. század elején szintén ezt a plagális dallamot jegyezte le. Ugyanennek a plagális dallamnak él az autentikus változata is, 1 (5) 1 sorzárlattal, mégpedig ugyanannak az énekesnek az előadásában. Dobszay László katalógusában balladánk dallama a 16.283.0/0 típusszámot kapta. Dobszay szerint a dallamban a szlovák népzenére jellemző ritmus-szűkítés tapasztalható. Gímesen dr. Sima Ferencnek egy fiatal lány 1957-ben (az akkor 16 éves Hók Blanka) balladánk olyan változatát énekelte, amely sokkal terjedelmesebb, mint az eddig lejegyzett változatok. Eleinte úgy véltem, nem hiteles változat, mert általában a leggyakrabban azzal a strófával ér véget, hogy: „Ha az itt volna, olyat ugranék, mint a paripa”. Ezért nem közöltem a Vétessék ki szóló szívem című balladagyűjteményben. Azóta kiderült, hogy Vikár László is feljegyezte ezt a terjedelmesebb változatot /6/, amit a Magyar Népzenei Antológia (Észak) II. lemezsorozatában közöl. A két változat nem teljesen azonos. Mindkét változat utolsó strófái Vargyas Lajos feltételezését látszanak igazolni, amely szerint a történet egy családjától megvált hűtlen asszony siralmát mondja el. (Lásd Móser Zoltán könyvében a vogul Kakuk kisasszonyt.) Ami a hitelesség ellen szólt, az a tény, hogy a környező falvakban, de még Gímesen sem találtam olyan énekest, aki bizonyította volna a hosszabb változat hitelességét. Hók Blanka egyik szereplője volt annak a balladaestnek, amelyet Danczi plébános úr az 50-es évek második felében szervezett. A hitelesség mellett szól, hogy a két hosszabb változatban a befejező strófái stílusban és csiszoltságban egyenértékűnek látszanak. Kétségeim tisztázásának céljából felkerestem Danczi Lajos plébános urat, aki jelenleg Vágán működik. Információja szerint a balladát egy Macskai nevezetű idős gímesi férfi tanította be a fiatalokkal. Sajnos ez az idős férfi már évekkel ezelőtt meghalt. Így a változat hitelességét nem sikerült tisztázni. De az, hogy két nem teljesen azonos változat került elő, a ballada utóéletét bizonyítja. Hisz Vikár László énekese is majdnem egykorú Hók Blankával és Hók Etussal. További kutatás tárgya lehetne, hogy Jancsóné Molnár Teréz is abba a csapatba tartozott-e, akik a balladaesten szerepeltek, valamint az, hogy a fiatalabb korosztály közül hányan ismerik a ballada hosszabb változatát. JEGYZETEK /1/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, II., 394. /2/ Móser Zoltán: Babilonban ez nem így van, Csíkszereda, 1996. 198. o. /3/ Csernyecov, v. n. 1980., Az Ural vidéki sziklarajzok jelentése és rendeltetése, In. Hoppál Mihály, szerk.: A tejút fiai. Budapest, 106 - 133. /4/ Munkácsi Bernát, 1892-96, Vogul népköltési gyűjtemény, I-VI. Budapest, Nagy Gábor, O. /5/ Magyar népköltési gyűjtemény, IX. 172. /6/ Magyar Népzenei Antológia II., Észak, Hungaroton, LPX 18124-28, Budapest
Adatközlő	Hók Blanka
Születés éve	1941
Gyűjtés éve	1957
Leltári szám	GYIA_022_12-f
Cím	Csináltassunk hírharangot
Alcím	Nyitra-vidéki népballadák
Szerző/szerkesztő	Ág Tibor
Sorozati adatok	Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.
Kiadó	Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya
Kiadás éve	2001
Rövid URL	https://csemadok.sk/?p=55371
ID	55371
Módosítás dátuma	2014. április 2.

A bagoly asszonyka (Puszta malomba)

Hibát talált?

Üzenőfal

Dokumentumok, online feltöltések

Keress az oldalon