Volt egyszer egy ember

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Volt egyszer egy ember,
Szakállo volt kender,
Fölmászott a fáro,
Leesett a sárbo.
Két kutya húzta,
Harmadik meg nyúzta,
Beletették lepedőbe,
Kivitték a zöld mezőre,
Inc-pinc, portavinc,
Te vagy kint!

Zsigárd, 1972 / Szalay Jenőné (46), Ürge Lajosné (50)

VÁLTOZATOK:

A 6. sor után:
Odament a bolond Miska,
Azt hitte,hogy öreganya,
Beletette lepedőbe,
Úgy vitték a temetőbe,
Bum!

Vízkelet, 1972 / Prágai Gabriella (13)

Vagy:

Sári néni siratja,
Kiskutyája nyalogatja.

Galánta, 1970 / Csomor Anna (13)

Vagy:

Sári néni siratta,
Kiskutyája ugatta.

Taksony, 1970 / Flaskár Ágnes (15)

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender,
Fölmászott a fára,
Leesett a sárba.
Egy kutya húzta,
A másik nyúzta,
A harmadik ugatta,
Özvegyasszony siratta.

Farkasd, 1971 / Kürthy Mária (12), Molnár Ibolya (13)

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender,
Bikkfa tarisznyája,
Éberfa csizmája.
Meggyulladt az ember,
Elégett a kender.
Volt ottan egy tenger,
Beugrott az ember.
Kiszáradt a tenger,
Kimászott az ember.

Sókszelőce, 1972 / Fülöp Gabriella (15)

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender.
Rágyújtott a pipára,
Elégett a szakálla.

Vízkelet, 1971 / Kelecsényi Endre (13)

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender.
Haja volt kóc,
Füle volt nyóc.

Pered, 1972 / Balázs Irén (21), Szarka Gyula (12)

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender,
Fölmászott a fára,
Leesett a zsákja.
Minek az a zsák ?
Lisztnek.
Minek az a liszt ?
Kenyérnek.
Minek az a kenyér?
Gyereknek.
Minek az a gyerek?
Hogy iskolába járjon.
Minek az az iskola ?
Hogy ne legyen ostoba!

Pered, 1972 / Kovács Béla (14), Varga Benedekné (78)

Ehhez kapcsolódó változat:

A 4-6. sor:
Leesett a búzába.
Minek az a búza?
Kenyérnek.
Minek az a kenyér?
Gyereknek.

Pered, 1972 / Szekeres Piroska (13)

Sípkészítő mondókák is variálódnak a kiolvasókban:

Cigánygyerek sípot kér,
Adjunk neki egyecskét,
Ha nem egyet, kettőcskét.
Fölmászott a fáro,
Letörött az ágo,
Belepottyant a Dunábo,
Kitörött a lábo.
Két kutya húzta,
Harmadik meg nyúzta,
Odament az öregapa,
Jó fenéken rúgta.

Nemeskosút, 1970 / Puskás Istvánné (38)

Sípos gyerek voltam én,
Nád közé ugortam,
Nádsípot csináltom,
Az én sípom így szólt:
Dí, dá, dú,
Te vagy az a nagyszájú!

Tallós, 1968 / Zsidó Károlyné (68)