Virágnevezni

Főleg leányok szokták játszani, legtöbbször a szabadban. Kijelölnek maguk közül egy „asszonyt“, egy „ördögöt“ és egy „angyalt“. Az ördög és az angyal félremennek, az asszony ott marad állva, és sorba ülteti a játékosokat, akik választanak maguknak egy-egy tetszés szerinti virágnevet.
Kis idő múlva a sor előtt megjelenik az angyal, lábával háromszor dobbant. Az asszony megkérdezi:
– Cin-cin-cin,
Ki van odakinn?
Az angyal felel rá:
– Angyal aranypálcával.
– Mit keres? – kérdezi az asszony.
– Szebbnél szebb virágokat.
– Tessék választani – mutat az asszony a virágokra.
Ezután az angyal egymás után háromszor választhat, illetve kérhet.
Például:
– Tulipánt.
– Tessék parancsolni – mondja az asszony, ha van olyan nevű virág. Közben a megnevezett virág az angyal háta mögé áll.
– Rózsát.
– Tessék parancsolni.
– Ibolyát.
– Kifogyott (v. kiszárodt) a kiskertből – hangzik a felelet, ha ilyen nevű virág nincs.
Akiket a virágok közül az angyalnak sikerül megneveznie, azokat magával viszi. Ha egyetlen virágnak sem találja el a nevét, egyedül távozik.
Az angyal távozása után pár pillanat múlva megjelenik az ördög.
Kezében egy nagy karó, azzal döngeti a földet. A párbeszédet most is az asszony kezdi:
– Cin-cin-cin,
Ki zörög a vaskapun?
Az ördög válaszol:
– Ördög nagy karóval.
A párbeszéd folytatása és a virágvitel ugyanúgy történik, mint az angyalnál.
Az angyal és az ördög felváltva történő látogatása addig ismétlődik, míg minden virágot el nem hordanak. Ha már az összes virág elfogyott, elõször az angyal, majd az ördög is visszahozza a virágokat.
Ezután következik a játék befejező része. A földre húznak egy vonalat, s a vonal egyik oldalára – reá merőlegesen – az egyik csoport, velük szembe, a vonal másik oldalára pedig a másik csoport sorakozik fel. A játékosok egymás derekába kapaszkodnak. A sorok elején álló ördög és angyal ezután jó erősen megfogják egymás kinyújtott kezét, aztán teljes erejükből húzzák egymást. Amelyik csoportot sikerül áthúzni a vonalon, vagy amelyik csoport elesik, az a vesztes.

Nádszeg, 1971 / Juhos Margit (12)

VÁLTOZATOK:

Az asszony kérdésére az ördög ezt mondja: – Ördög a vasvillával.
A játék befejező részének párbeszéde – amikor az angyal és az ördög visszahozzák a virágokat – a következő:
– Tessék, asszony, nem nyílik a virág, hiába öntözöm.
Mire az asszony így szól a virágokhoz:
– Tessék, üljetek le!
Erre a virágok visszaülnek a helyükre, s a játék vagy véget ér, vagy pedig a leírt módon elölről ismétlődik.

Királyrév, 1971 / Mészáros Ilona (13)

Ha a „vevő“ olyan virágot kér, amilyen nincs, akkor az „elárusító“ azt mondja: – Fölfutott a kéménybe.

Nagyfödémes, 1971 / Krizsán Mária (15)

VIRÁGOZÁS

A játék szereplői a „súgó“, az „angyal“, az „ördög“ és a „virágok“. A játék elején a virágok még nem tudják, hogy a két játékos közül melyik az angyal és melyik az ördög. A virágok sorban állnak vagy guggolnak. A két játékos közül megjelenik az egyik, és ezt mondja:
– Angyal a kőkereszten, ördög a vasvillán!
A súgó megkérdezi:
– Mit kívánsz?
– Én kívánok egy rózsát (v. mást) – mondja az angyal, illetve az ördög.
Ha olyan virágot mond, amilyen van, akkor a megnevezett virág a vevő háta mögé áll. Mindaddig kérhet, míg olyan nevet nem mond, amilyen a csoportban nem fordul elő. Ezután jön a másik játékos, aki a vásárlást az előbbihez hasonló módon folytatja. Ha már nincs több virág, akkor a játékosok felfedik a nevüket. Az angyal elkiáltja magát:
– Angyal a kőkereszten!
Az ördög szintén:
– Ördög a vasvillán!
A virágok csak most tudják meg, hogy kinek a háta mögé kerültek, tehát, hogy angyalok vagy ördögök lettek-e. Ezután az ördögök csipkedni, verni, kergetni kezdik az angyalokat, akik persze nem hagyják magukat. Ha a játékot ismételni akarják, új súgót, angyalt és ördögöt jelölnek ki.

Vágkirályfa, 1972 / Vincze Veronika (15)

VIRÁGOSDI

A változat szereplői a „gazdasszony“, az „angyal“ (Bum-bum), az „ördög“ (Tin-tin) és a „virágok“. Az ördög és a gazdasszony közti párbeszéd a következő:
– Tin-tin-tin! (jön)
– Ki az a Tin?
– Az ördög.
– Mit keres?
– Virágot.
– Milyet?
Erre az ördög mond egy virágnevet. Ha van olyan nevű virág a játékosok között, akkor azt magával viszi, ha nincs, a gazdasszony ezt mondja:
– Ki szállt a kíményen.
Az angyal és a gazdasszony közti párbeszéd:
– Bum-bum-bum! (jön)
– Mi az a Bum?
– Az angyal.
– Mit keres?
Stb.

Boldogfa, 1972 / Szabó Valéria (15)

VIRÁGVÁSÁRLÁS

A változat szereplői az „angyal“, az „ördög“, az „árusító“ (v. „súgó“) és a „virágok“. Az árusító minden virágnak a fülébe súgja a nevét. Ha ez megtörtént, megjelenik az angyal és az ördög. A párbeszéd a következő:
Angyal:
– Angyal a kőkereszten!
Ördög:
– Ördög a vasvillán!
Angyal:
– Kérek szép tulipánt (v.mást).
Árusító:
– Kiszaladt a kulcslukon.
Ördög:
– Kérek szép gyöngyvirágot (v. mást).
Árusító:
– Tessék.
Az angyal és az ördög felváltva kérnek virágot. A megnevezett virágok az angyal, illetve az  ördög háta mögé állnak. A kinek több virágot sikerül megneveznie, az a győztes. Ha az angyal a győztes, virágaival együtt jól meghajszolja az ördögöt és társait.

Boldogfa, 1972 / Kohúth Mária (15)

VIRÁGVÁSÁR

Szereplői az „eladó“, az „angyal“, az „ördög“ és a „virágok“. Az angyal és az eladó párbeszéde:
– Jó napot kívánok! Van virága?
– Igen. Tessék választani.
– Petúnika (v. más). Stb.
Az ördög és az eladó párbeszéde:
– Urgum-burgum vasvella, van virága?
– Van. Tessék választani.
– Jégvirág (v. más). Stb.
Az angyal és az ördög felváltva jönnek vásárolni. Minden alkalommal három virágot kérhetnek. Ha már minden virág elfogyott, a két csoport összeméri az erejét. A csoportok külön-külőn derékfogással sorba állnak, majd egymással szembefordulva a sorfőn álló vásárlók összeakasztják a kezüket, és húzzák egymást. Előfordul az is, hogy kötelet húznak.
Amelyik csoport elhúzza helyéről a másikat, az a győztes.

Farkasd, 1971 / Ladics Erzsébet (13)

ÁLLATVÁSÁR

Ugyanúgy játsszák, mint az előző változatot, csak a játékosok virágnevek helyett állatneveket kapnak.

Farkasd, 1971 / Ladics Erzsébet (13)

CIM-CIM, BOM-BOM

Szereplői a „kertész“, az „angyal“, az „ördög” és a „virágok“. Először az angyal jön. Még kint van, amikor a kertész meghallja a lépteit, és kiszól:
– Cim-cim, Bom-bom, ki van kint?
Az angyal bejön, megnézi a virágokat és kér belőlük:
– Kérek egy aranyos rózsát (v. mást).
– Csak egyszer kérhet.
Ha „rossz“ nevet mondott, akkor kimegy és jöhet az ördög. A kertész újra kiszól:
– Cim-cim, Bom-bom, ki van kint ?
Erre bejön az ördög és ő is kér egy virágot:
– Kérek egy fekete tulipánt (v. mást). Stb.

Vága, 1971 / Puskás Veronika (15)

ÖRDÖG ÉS ANGYAL

Az „asszony“ és az „angyal“, illetve „ördög“ párbeszéde a következő:
– Ki van kint ?
– Angyal az aranypálcájával.
(Vagy: – Ördög a vasvellájával.)
– Tessék bejönni. (Bejön.)
– Jó napot!
– Jó napot kívánok! Mit szeretne?
– Virágokat.
– Tessék választani.
Erre a vevő háromszor kérhet.
Például:
– Gyöngyvirág van?
– Kiszárodt a kertömből.
– Hóvirág van?
– Tessék.
A virágokkal távozó angyal, illetve ördög az asszonytól mindig elköszön:
– Viszontlátásro, köszönöm szépen a virágot (v. virágokot).
– Szivesen, viszontlátásro!
Amikor az utolsó virág is elfogy, az ördögök „ellopják“ az asszonyt; a többiektől néhány lépésre elvezetik, és vagy egyedülhagyják, vagy megkérdezik tőle, hogy mi akar lenni: ördög-e vagy angyal. Az asszony általábán az angyalokhoz szegődik. Ezután az ördögök kergetni kezdik az angyalokat; akit sikerül megfogniuk, azt jól „megcsipödik“. A megcsipkedett angyalok az ördögök segítőivé lesznek, velük együtt kergetik az angyalokat. Ha már minden angyal ördöggé lett, a játék véget ér.

Jóka, 1971 / Bittera Margit (14), Czére Emília (14), Szíjjártó Viola (14)