Vinettuznyi
Gyarapodó fogócska – Kergetők és futók
Fiúk szokták játszani, kint a szabadban, általában fában és bokorban gazdag gidres-gödrös helyen. Választanak egy „Vinettut“, a többiek pedig két egyenlő számú csoportra oszlanak.
Az egyik csoportot alkotják az „indiánok“, a másikat meg a „banditák“. Mindkét csoport keres magának egy-egy rejtekhelyet, ahol „tábort“ alkot. Míg az indián tábor lakói ülnek, álldogálnak vagy játszadoznak, addig a banditák egy csoportja vagy akár mindnyájan is Vinettut keresik, igyekeznek őt bekeríteni, elfogni. Ha ez sikerül, akkor mint foglyot magukkal hurcolják a táborukba. Vinettu segélykiáltására („Segítség!“) az indiánok a bokrok között kúszva-lopakodva elindulnak kimenteni törzsfőnöküket a fogságból. Eközben megpróbálják bekeríteni a banditákat, igyekeznek minél több foglyot ejteni közülük. Az elfogott banditákat táborukba vezetik, ahonnan csak akkor szabadulhatnak ki, ha valamelyik társuk – akinek sikerül odalopózkodnia – kézen fogva egyenként kivezeti őket az indián területről. Ugyanez a szabály vonatkozik az elfogott indiánokra is. A játékban általában nem kerül sor dulakodásra, mert mindig a többségben levő csoportot tekintik támadónak, s akit megfognak, annak kötelessége az engedelmeskedés. Egyedül csak Vinettu az, aki hajszolódás esetén párharcban mérheti össze erejét az ellenféllel. A játékból az a csapat kerül ki győztesen, amelyik több fogollyal rendelkezik, illetve amelyiknek sikerül az ellenséges csoport minden egyes tagját foglyul ejtenie.
Nádszeg, 1971 / Juhos István (14)
