Vetkőztető játék
Legtöbbször tehénőrzés közben játszották. Leszúrtak a földbe egy kb. 1 méteres karót, majd 10-15 méterről sorra megpróbálták botjaikkal ledobni. Aki a karót eltalálta, az nem adott zálogot, aki nem találta el, az zálog gyanánt valamelyik ruhadarabját ráakasztotta a botra, vagy letette a bot mellé.
Amikor megfelelő számú zálog gyűlt össze, következett a kiosztás.
Gyakori büntetési formák voltak a következők: a zálog tulajdonosának vissza kellett hajtania a közben elcsatangolt tehenet, fel kellett másznia egy magas fára, egy meghatározott területen bizonyos számú kört kellett futnia, fejre vagy kézre kellett állnia, esetleg a játékost „megsulkúták“. Ez utóbbi úgy történt, hogy a játékost kezénél és lábánál fogva ketten lóbálni kezdték úgy, hogy fenekét a falhoz, fához, stb. verték, általában annyiszor, ahány zálogja volt bent. Fenekét hozzáverhették egy másik büntetendő játékos fenekéhez is; ebben az esetben a másik játékost vagy ugyanúgy lóbálták, vagy pedig megparancsolták neki, hogy négykézlábra ereszkedjen.
Zsigárd, 1972 / Tímár Imre (37)
VÁLTOZAT:
VETKŐZZ MAGYAR!
Ha a dobás sikerül, az illető játékos nem csak hogy zálogot nem ad, de birtokába veheti a karóra akasztott vagy a karóra mellé tett összes holmit, s azokat szükség esetén mint a sajátját elzálogosíthatja. Egyébként a változatot ugyanugy jatszák, mint a főszövegben közölt játékot.
Alsóhatár, 1972 / Szabó László (13)
