Ugrálósdi

Két vagy több gyermek – fiú vagy leány – is játszhatja. Az alábbi rajz szerint kijelölik a játszóteret.

A hatodik „kockát“ – a játékpályának az emberi alakhoz való hasonlósága miatt – „nyakas“- nak nevezik.
A játék menete és szabályai a következők:
A játékot bármelyik gyerek kezdheti. A pálya előtti, az ábrán kis körrel jelölt részről egy bizonyos tárgyat (kő-, cserép-, üveg- vagy fadarabkát) az első kockába kell dobnia. A dobáskor a hajítás pontosságát elősegítő meghajlás tilos. Ha a tárgy egy másik kockába vagy a pályán kívülre esik, akkor a következő játékoson van a dobás sora. Ha a tárgy a vonalra esik, ezt a gyerekek az „iszik“ szóval fejezik ki. Ebben az esetben a játékos az előzetes megegyezés szerint a dobást vagy megismétli, vagy kimarad a játékból, és a következő játékos dob.
Ha sikerül a tárgyat az első kockába beledobni, a játékos fél lábon ugrálva halad előre; a páros kockákba két lábbal ugorhat, oly módon, hogy egyik lába az egyik, másik lába pedig a másik kockában legyen. Abba a kockába, amelyikben a tárgy fekszik, nem szabad beleugornia. Az utolsó páros kockánál a játékos ugrás közben megfordul, s miközben visszafelé halad, az előtt a kocka előtt, amelyikben a tárgy van, először felveszi a tárgyat, s csak azután folytathatja az ugrálást a dobóhely felé.
A továbbiak folyamán a tárgyat a 2., 3., 4., 5., 6., 7. és végül a 8. kockába kell dobni, s az előbb leírt módon elvégezni az ugrálást a játékpályán oda és vissza.
Rossz dobás vagy az ugrás elvetése esetén a következő játékos ott folytatja a játékot, ahol az előző szereplésekor elrontotta.
Ha a játékos már mind a 8 kockába dobott, az egész eddigi játékot meg kell ismételnie a játékpálya másik oldaláról. Hasonlóképpen cselekszik a többi játékos is.
A hátulról történő ismétlésnek van egy másik variánsa is. Az első kocka jobb oldalán húznak egy félkört, s a tárgyat ebbe kell beledobni. Akinek ez sikerül, az fél lábon körülugrálja a pályát, s a tárgyhoz érve felemeli azt.
Csupán ezután kezdődik a játék nehezebbik része, ismét a játékpálya elejéről kiindulva. Ez a következő hat menetből áll:
1. A játékos a tárgyat felemelt lábfejére teszi, s fél lábon ugrál a játék pályán oda-vissza. Minden kockába ugornia kell. Ha a tárgy leesik, vagy ha a játékos mindkét lábával érinti a talajt, esetleg a vonalra ugrik, játéka félbeszakad.
2. A második menetben a játékos a fejére teszi a tárgyat, s egyszerű léptekkel, minden egyes kockába belelépve megy oda-vissza a pályán.
3. A harmadik menet tulajdonképpen két menetből áll: a játékos a tárgyat először az egyik, másodszor pedig a másik vállára helyezve végzi el a feladatot. Előfordul az is, hogy az utolsó kockában a tárgyat egyik válláról átteszi a másikra; ebben az esetben elég, ha csak egyszer megy végig a pályán.
4. A negyedik menetben a tárgy a fölfelé fordított hüvelykujj végén van elhelyezve.
5. Az ötödik menetben a tárgy a mutató- és középső ujj végén fekszik. Akárcsak az első menetben, a feladatot ugrálva kell elvégezni.
6. A hatodik menetben a játékos lábát térdben a comb felé hajlítja, s a lábszár és a comb közötti hajlatban helyezi el a tárgyat. A feladatot ugrálva végzi el.
Amikor a játékos a testrészére helyezett tárggyal végzi a feladatot, a többiek a következő versike ritmizált mondásával kísérik annak végrehajtását:

Babona, babona vasköröszt,
Ha etörik, asse lesz.

A hat menet sikeres elvégzése után a játékosnak „házot kő dobnyi“. Ez abból áll, hogy a játékos – a pályának hátat fordítva – a tárgyat valamelyik kockába dobja. Amelyik kockába a tárgy beleesik, az a játékos háza lesz. Egymás után háromszor szabad dobni. Sikertelen dobás esetén a dobást nem szokták megismételni. A házat a játékos kereszttel, valamint nevének kezdőbetűivel jelöli meg A házba csak a tulajdonos léphet, más nem; ezenkívül a házzá kijelölt kockába a tár-
gyat már nem szabad beledobni, még a ház tulajdonosának sem.
A játéknak a házszerző dobásig terjedő részét nevezik „első osztály“-nak. A játék folytatása, illetve elölről való ismétlése a második osztály.
A kijárható osztályok száma a házak számától függően több vagy kevesebb. A játékban az a győztes, akinek a legtöbb házat sikerült dobnia.

Tallós, 1968, 1969 / Jankovics Mária (13), Sárkány Mária (81)

VÁLTOZATOK:

ICIK

A főszövegben közölt játék 6 menete helyén a következő 15 menetet találjuk:
1. A játékos jobb lábon ugrál a pályán oda-vissza.
2. Bal lábbal ugyanaz.
3. Mindkét lábával egyszerre ugrik.
4. „X-szel megy“, vagyis lábát keresztbe téve ugrál.
5. Guggolva megy vagy ugrál . A további menetekben a járkálást úgy végzi el, hogy egy kődarabkát tesz testének különböző részeire, mégpedig:
6. a jobb lábfejére,
7. a bal lábfejére,
8. a jobb kézfejére,
9. a bal kézfejére,
10. jobb kezének fölfelé fordított mutató- és középsőujjára,
11. ugyanígy a bal kezére,
12. a jobb vállára,
13. a bal vállára,
14. a feje tetejére.
15. Becsukott szemmel megy oda-vissza a kockákon.

Deáki, 1970 / Komjáti Edit (12), Lelovics László (12), Merva Ilona (15)

ICIKŐNYI

Az eddig leírt meneteken kívül még a következő két menet fordul elő benne:
1. A játékos a követ a derékszögben behajlított jobb könyökére helyezi. A menetet ugrálva végzi el.
2. Az előbbi menet ismétlése a bal könyökre helyezett kővel.

Nemeskosút, 1970 / Pszota Emília (15)

BÁBÁZÁS

A játékpálya 7. és 8. kockájára húznak egy félkörívet:

A dobáshoz szükséges követ „bábakő“-nek hívják. A játékosoknak a bábakövet minden kockába bele kell dobniuk, s fél lábon oda-vissza kell ugrálniuk a játékpályán. A 8. menet elvégzése után öt lépkedőmenet következik. Ezekben a játékos a bábakövet ráteszi:
1.lábfejére (jobb v. bal),
2.a hüvelykujja körmére (jobb v. bal),
3. a fejére,
4. a hátára,
5. behajlított könyökére (jobb v.bal).
Ezeknél a meneteknél a játékos a játékpálya végére érve a bábakövet testének megfelelö részéről beledobhatja az utolsó két kockára rajzolt félkörívbe. Ha a dobás sikerült, kezdheti a következő menetet. Ha nem bízik a dobás sikerében, elhagyhatja, helyette azonban visszafelé is el kell végeznie a menetet. A 13 menet elvégzése után a játék a bábakó hátradobásával folytatódik. Ez ugyanúgy történik, mint a főszövegben közölt játékban. A játékos egyszer dob; sikertelen dobás esetén kétszer ismételhet. Amelyik kockába beledobja a követ, az lesz az „iskije“, s ezt nevének kezdőbetűivel vagy kereszttel jelöli. Az iskibe beledobni a bábakövet vagy beleugorni, illetve belelépni nem szabad. Még az iski tulajdonosa sem ugorhat bele, csupán akkor, ha már 3 iskije van, a bábakövet azonban még ekkor sem szabad beledobnia. Aki a játékot elrontja, mindaddig félreáll a játékból, mig újra rá nem kerül a sor.

Boldogfa, 1972 / Szabó Valéria (15)

GADZSGA

A játék pálya utolsó három kockájának alakja:

A játékban használt kis tárgyat – általában üvegdarabkát – a játékpálya elejéről kiindulva (a főszövegben leírt módon) beledobják minden kockába. Ugyanezt megismétlik a pálya másik végéről is. A játék pályán való haladás fél lábon ugrálva történik. A 16 ugráló menet elvégzése után oda-vissza történő lépkedő menetek következnek. Ezekben a játékos az üvegdarabot testének különböző részeire teszi, mégpedig :
1. bal vagy jobb hüvelykujjának a körmére,
2. a vállára,
3. karját (jobb v. bal) behajlítva a csuklójára,
4. a cipőjére (a jobb v. bal lábfejére),
5. a fejére,
6. a homlokára – ebben az esetben a játékosnak a gyerekek közül valamelyik megfogja a kezét, hogy lépteit irányítsa,
7. ismét a homlokára.
Az előző menettől csupán abban tér el, hogy a játékosnak most csukott szemmel kell lépkednie. Aki rálép a vonalra vagy leejti az üvegdarabot, mindaddig játékon kívül marad, míg újra rá nem kerül a sor. A játékot mindig annak a menetnek az elején folytatják, amelyikben a hibát elkövették. Aki leghamarább járja ki a meneteket, az a győztes.

Sókszelőce, 1972 / Kupka Ágnes (14)

GADZSGÁZNI

A játékpálya alakja:

Az 1 -, 2-, 3-, 5-ös számú kockákat „törzs“-nek, a 4-es és 6-os kockát „kéz“-nek, a 7-eset „nyakának“, a 8-9-eset pedig „fej“-nek nevezik.
A fej bal oldalán látható P jelölés „pokolt“, a jobb oldali M jelölés pedig „mennyországot“ jelent. A játékosoknak a pálya előtti részről a kavicsot minden egyes kockába bele kell dobniuk. Minden játékosnak minden menetben összesen 8 sikeres dobásra van szüksége, és ugyanannyi oda- és visszafelé történő ugrálást kell hibátlanul elvégeznie. A vízszintesen szomszédos kockákhoz és a fejhez érve a játékos a kavicsot bármelyik kockába dobhatja. A kavics felemelése az előző változatokban leírt szabályok szerint történik. A játék menetei a következők:
1. Ugrálás páros lábbal. A kéz kockáinál az ugrálás kétféleképpen is történhet: a) A 3. kockából a játékos úgy ugrik tovább, hogy bal lába a 4., jobb lába pedig a (5. kockába kerüljön; a terpesz-
ből páros lábbal az 5. kockába ugrik, b) A 3. kockából páros lábbal az 5-ös számúba ugrik, s innen ugrik terpeszbe a 4-6-os kockákba. A fej félköríveihez érve a játékos a 7-es kockából a 8-9-es részbe terpeszugrást végez, s egy újabb terpeszugrással egyidőben megfordul.
2. Ugrálás fél (jobb v. bal) lábbal. A fejrészben a játékos lábat cserélhet.
3. Ugrálás páros lábbal hátrafelé. Az 1. menet szabályai szerint végzik.
4. A játékos a kavicsot a fejére teszi, és így lépked oda-vissza a játék pályán. Ebben a menetben és az utána következőkben már nincs dobás.
5. A játékos a kavicsot valamelyik ujja begyére téve lépked oda-vissza a pályán.
6. A kavics a játékos jobb v. bal lábfején vart.
7. Az utolsó menetben a játékos a kavicsot a homlokára teszi.
A játéknak ebben a változatában házdobás nincs. Aki a meneteket a leghamarább végzi el, az a mennyországba, a legutolsó pedig a pokolba kerül.

Sókszelőce, 1972 / Verseghy Gabriella (13)

Az előbbi változatban bemutatott játék pálya utolsó három kockájának az alakja:

A játékban a már leírt változatok elemei variálódnak. Ha valaki a kavicsot a vonalra dobja, azt mondják, hogy „iszik“, s az illető játékos a dobást megismételheti.

Sókszelőce, 1972 / Csizmadia Erzsébet (15)

Névváltozatok:

EGYLÁBOZNI

Hegysúr, 1972 / Kevesda Veronika (16)

X-EZNI VAGY KOCKÁZNI, VAGY ISKOLÁZNI

Diószeg, 1970 / Kuki Vince (12)

TINTINEZNI

Réte, 1972 / Mesina Aliz (15)

PÁNPÁZNI

Felsőszeli, 1971 / Kajos Katalin (8)

Szülőfalumban, az Ipolyság melletti Ipolynyéken „Kandikálás“-nak mondtuk, s a játék neve tudatunkban fél lábon való ugrálást jelentett. (Gágyor József megjegyzése)