Nyúlak, ki a bokorból!

Fiúk, lányok együtt szokták játszani. Választanak egy „vadászt“, aki félremegy, a többiek pedig – számuktól függően – kettesével, hármasával, négyesével vagy ötösével (v. ritkábban többen is) csoportba állnak, és egymás kezét fogva „bokrokat“ alkotnak. Minden bokor közepén egy-egy „nyúl“ guggol.

Egyszerre csak megjelenik a vadász, és elkiáltja magát:
– Nyúlak, ki a bokorból!
Erre a nvulaknak helyet kell cserélniük egymással. Közben, ha a vadásznak sikerül valamelyik nyúl szabadon hagyott helyére beállnia, elfoglalhatja, s a játék ismétlésekor a hely nélkül maradó játékos lesz az új vadász. Ha nem sikerül, továbbra is ő marad vadásznak.

Tallós, 1970 / Varga Éva (8)

VÁLTOZAT:

MÓKUSOK

A játékosok azonos számú – általában 3-5 tagú – kis csoportokra oszlanak. A csoportok tagjai kis köröket alkotnak, s ezek egymástól néhány lépésnyi távolságban egy nagy körív vonalán helyezkednek el. A körök közepén állanak a „mókusok“, a csoportok által létrehozott nagy kör közepén pedig a „vadász“ áll.
A játék a vadász kiáltásával kezdődik:
– Mókusok, ki a házból!
Erre a mókusok a körben állók keze alatt befutnak a nagy körbe, s ott hancúroznak, ugrándoznak.
Kis idő múlva a vadász újra felszólítja őket:
– Mókusok, be a házba!
Mihelyt a parancs elhangzik, a mókusok és a vadász is futásnak erednek, hogy „házat“ foglaljanak maguknak.
Akinek nem jut ház, az marad vadásznak.

Vága, 1971 / Csomor Lívia (14)