Az iskolai testnevelési órákon is játsszák, valószínűleg innen terjedt el. A gyerekek két egyenlő számú oszlopba sorakoznak fel egymás mellett. Ezt megelőzően azonban még kijelönek egy játékvezetőt („bírót“), aki az oszlopoktól kissé oldalt helyezkedik el, s figyelemmel kíséri a játékot. Mindkét oszlop első játékosánál van egy-egy labda. A verseny megkezdése előtt a játékosok megegyeznek, hogyan fogják „adogatni“ a labdát. Ennek általában a következő változatai fordulnak elő: fejük fölött egy vagy két kézzel, jobb vagy bal csípőjük mellett egy kézzel, terpeszbe állva a lábuk között két kézzel stb. A játék megkezdésére a játékvezető a következő szóval ad engedélyt: Lehet! Erre az oszlopok elején álló játékosok a megegyezés szerinti módon a lehető leggyorsabban adogatják hátsó szomszédjuknak a labdát, aztán a sor végére futnak. A következő játékosok ugyanúgy tesznek. A versenyből az a csoport kerül ki győztesen, amelyiknek az adogatást kezdő játékosa hamarább kerül vissza az oszlop elejére. A verseny végét az illető játékos kézfelemeléssel jelzi.

Nemeskosút, 1970 / Puskás Erzsébet (14)