Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Igazi (gyarapodó) bújósdi

Mind a fiúk, mind a lányok körében előfordul. Főleg aratás után szokták játszani, a kazlak között.
A játékosok két csoportra oszlanak. Egymástól kölülbelül 10-15 méterre hátat fordítanak egymásnak, s egyikük háromig számol, vagy ehelyett egy jó hosszút fütyül. Közben mindkét csoportnak el kell bújnia a már előre elkészített rejtekhelyre, a fedezék mögé. Ezeket a szalmából sáncszerűen feltornyozott fedezékeket „várok“-nak nevezik. A várakon „lőrések“ is vannak, amelyeken keresztül figyelik, nem látják-e meg véletlenül az ellenfél valamelyik katonáját. Akit meglátnak, azt „lelövik“. Lövés közben az illető „katonát“ meg is kell nevezni, például:
– Durr, Erzsi, lent vagy!
Akiket lelőttek, azok félreállnak.
Az ellenfél megtévesztése céljából a fedezék mögött a gyerekek gyakran ruhát is szoktak cserélni. Akit sikerül megtéveszteni, és a lövéskor nem a megpillantott katona nevét kiáltja, az kiesik a játékból. A harcból az a csoport kerül ki győztesként, amelyiknek sikerül az ellenfél minden egyes katonáját „lelőnie“.
Ismétlés alkalmával a két csoport egymással várat cserél.

Tallós, 1967 / Ágh Kornélia (13)

VÁLTOZATOK:

KATONÁSDI

Fiúk szokták játszani, általában az erdőben. Először is két csoportot alkotnak. Ha a két csoportban a játékosok száma nem egyforma, a kisebb csoportban a különbözetnek megfelelő
számban néhány játékosnak (a különbözet csak kivételes esetben több egynél) lehet még egy további „élete“. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt játékosok csak a másodszori agyonlövésük után esnek ki a játékból. Egy gyerek kimarad a játékból, ő a „számoló“. Általában húszig számol. Közben a „katonáknak“ rejtekhelyet kell keresniük. Ezután következik a játék izgalmasabb része. A katonák egymás keresésére indulnak. Egyik fa mögül a másik mögé, egyik bokorból a másikba
osonnak, kúsznak. Amelyik katona észreveszi az ellenfél valamelyik katonáját, mielőtt rálőne, meg is kell őt neveznie, például: Sanyi, bumm! Amelyik csoportnak több katonát sikerül lelőnie, az a csoport győz.

Tallós, 1967 / Kohúth Tibor (12)

PUSKÁZÁS

A „lelőtt“ játékos a kiáltás után köteles előjönni. Abban az esetben azonban, ha a támadó rossz nevet mondott, a másik játékos lőhet.

Nádszeg, 1971 / Farkas Tibor (14)

TRÜTTÖZÉS

Ugyanúgy játsszák, minta „Katonásdi“ című változatot. Eltérés csupán abban van, hogy a gyerekek még a játék elején megegyeznek, hogy hány pontig fognak játszani. (Általában 5-ig.)
Pontot az kap, akire sikerül rálóni, vagy pedig az, aki a lövés alkalmával a megpillantott játékost tévesen nevezi meg. Az a csoport győz, amelyikben több játékos marad, illetve az, amelyikben kevesebb az összeadott pontok száma.

Nagyfödémes, 1971 / Kreskóczy Rozália (13)

PARTIZÁNOZNYI

Fiúk és lányok együtt is szokták játszani. Két egyforma számú csoportra oszlanak. Az egyik csoport a „támadó („partizánok“), a másik a „bújó“. Miután a bújók rejtekhelyei kerestek maguknak, éles füttyel jelzik, hogy a támadók már indulhatnak a keresésükre. A támadók és bújók kölcsönösen lőhetnek egymásra. Egyébként ugyanúgy játsszák, mint az előző változatot.

Vezekény, 1967, 1969 / Nagy Emma (13), Zavarcsík Katalin (14)

HANDZSUPP!

Fiúk szokták játszani, főleg fás vagy bokros területen, ahol sok lehetőség kínálkozik búvóhely keresésére. Két egyenlő számú csoportra oszlanak; egyikben vannak a „bújók“, a másikban a
„keresők“. Először a bújók indulnak el rejtekhelyei keresni, majd pár perc múlva a keresők is elrejtőznek. A bújók éles füttyszóval adják tudtukra a keresőknek, hogy már indulhatnak. A keresők munkáját nagyban megnehezíti az a körülmény, hogy a búvóhelyen rejtőző játékost vagy játékosokat rajtaütésszerűen kell meglepniük. Ugyanis ha a bújók közül valamelyik úgy látja, hogy az arra haladó kereső észre fogja őt venni, a keresőt megelőzve ő kiálthatja: Handzsupp, Pista (v. más)! A keresőnek erre meg kell állania, és hátat kell fordítania; mindaddig így kell maradnia, míg az őt feltartóztató játékos új rejtekhelyei nem keres. Csak az illető játékos füttyszavára indulhat újra a bújók keresésére. Abban az esetben viszont, ha a keresőnek sikerül a bújók közül valakit meglepnie a rejtekhelyén, ő kiáltja: Handzsupp, Zoli (v. más)! Minden kereső által „lehandzsuppolt“ játékos kereső lesz. A játék a bújók teljes felszámolásával ér véget.

Diószeg, 1970 / Hornyánszky István (12), Pethő László (12)

KategóriaSzellemi játékok / rejtő-kereső játékok, tárgykeresők
MegyePozsony
TelepülésTallós [Tomášikovo], Nádszeg [Trstice], Nagyfödémes [Veľké Úľany], Diószeg [Sládkovičovo]
GyűjtőGágyor József
Gyűjtés éve1967, 1969, 1970, 1971
AdatközlőÁgh Kornélia (13), Kohúth Tibor (12), Farkas Tibor (14), Kreskóczy Rozália (13), Nagy Emma (13), Zavarcsík Katalin (14), Hornyánszky István (12), Pethő László (12)
Leltári számgagyor-megy-a-gyuru-1-725
Forrás, adományozóGágyor József: Megy a gyűrű vándorútra I-II., Madách Kiadó, Gondolat Kiadó, Pozsony-Budapest, 1982
Rövid URL
ID87577
Módosítás dátuma2017. január 24.

Hibát talált?

Üzenőfal